Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)
Történeti vázlat
6 megyékbe jár munkát keresni. Acsády egyik művében 1) mintegy 24 községet sorol fel, melynek apraja-nagyja szőlőkapás és aratni-csépelni jár más vármegyékbe. Természetes, hogy ily viszonyok mellett úr és jobbágy lassanként elszegényedett; a bocskoros, más földjén gazdálkodó nemesek száma egyre szaporodott, a jobbágyok nagy része pedig elszökdösött s rabló, betyár életre adta fejét. A vármegye országos intézkedéseket kér a helyi viszonyok orvoslására. Az országgyűlés az 1729. és 1751. évi törvényekkel intézkedik is az árvízvédelemről, de az 1846-ban bekövetkezett Tisza-szabályozásig érdemleges dolgot alig műveltek. A mily szánalomraméltó volt a népesség helyzete gazdasági tekintetben, politikai élete sem volt mentes a zavaroktól. A nemesség örökké a látszólagos és igazi sérelmek orvoslását kéri; megtagadja a pénz- és véráldozat megszavazását; megtiltja néha a leghumánusabb rendeletek végrehajtását, (mint pl. az 1786. évi úrbéri pátens kihirdetését), a mig a sérelmeket nem orvosolják. Az 1825 — 1846. években lefolyt tisztujitások, restauratiókról följegyzett hiteles leirások bizonyítják, hogy az egyes választásoknál mennyire el hagyták magukat vakittatni egyesek részint pártszenvedélyből, részint Bécs iránti kérlelhetetlen gyűlölködésből, midőn egymás vagyonát, becsületét dobták közprédára s a tömeges vérengzésektől, orgyilkosságtól sem riadtak vissza, csakhogy elveiket diadalra juttassák. A pártok közötti gyűlölség csak 1844-ben szűnt meg anynyira-amennyire, a mikor Zoltán János lett az alispán, a kinek kiváló egyénisége éppen alkalmas volt arra, hogy a legválságosabb pillanatban az ellentéteket elsimítva, a vármegye fiait Bécscsel s az erőszakkal szemben a legnagyobb összetartásra birja. A szabadságharczban fiaival mint egytest-egylélek vett részt s a kik egyek voltak a harczi készségben, a hazáért való önfeláldozásban, egyek voltak a szomorú napokban, a balsorsban, a megaláztatásban. A absolut korszak alatt két jelentős esemény történik a vármegyében. Tiszavizejárta földjét 1858-ban szelte át az első vasút Debreczen —Nyíregyháza —Szerencs között s 1860-ban megalakult a vármegyei gazdasági egyesület, melynek üdvös munkásságát csak most tudjuk méltányolni igazán, több mint 50 év után. A kiegyezéssel a vármegyei közigazgatás újra felölthette önkormányzati jellegét s király és nemzet egymást megértve, egymást támogatva munkálhatta a közügyet, előmozdíthatta a vármegye fejlődését, melynek jelenlegi közállapotait ismerteti e kis értekezés. 9 Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában.
