Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)

Földrajzi viszonyok

7 Földrajzi viszonyok. Szabolcs vármegye az Alföld tiszabalparti területének északi részén terül el. Alakja szabálytalan háromszög, melynek keleti hosszabb oldala Bereg, Szatmár és részben Bihar vármegyével érintkezik; délen Bihar és Hajdú vármegyék határolják, mig nyugaton Borsod és Zemplén vármegyéi; ; legészakibb része pedig Ung vármegyével határos. Egyébiránt három oldalról a Tisza von körülötte természetes határt, mig belső területét széltében-hosszában keresztül-kasul szelik a gyűjtő- és vizlevezetőcsatornák. A vármegye területe nagyobbrészt homokos s részben agyagos síkföld. Tengerszinfölötti magassága 93 — 186 méter között váltakozik. Délkeleti területét a rajta levő s hajdan nagy kiterjedésű nyírfaerdők miatt Nyírségnek nevezik; ez mintegy 3.350 km

2 s a vármegye földjének több, mint háromnegyed része. A Nyírséget határoló főgyűjtőcsatorna a vármegye egyik legértékesebb területét, a Rétközt szeli ketté. A Tisza-szabályozás előtt a vármegyének ez a része óriási területű mocsár volt, melyben vastag tőzegrétegek ülepedtek le. Az elkorhadt szerves anyagokból lassanként vastag humusrétegek keletkeztek s hol azelőtt feneketlen mocsár tátongott s a laposabb területeken a vizi madarak ezrei költöttek: ma virágzó mezőgazdasági élet van s a kövér, felszántott föld százszoros kamattal fizeti vissza tulajdonosának az elvetett magot s a müvelésére forditott munkát. Szabolcs vármegye délnyugati, a Bodrogközzel szomszédos területét a határát érintő Takta patakról Taktaköznek hivják. Egyetlen nagyobb folyója van Szabolcs vármegyének, mely keleti határától majdnem délnyugati határáig érinti a szélét: a Tisza ; csakis a tiszai és két dadai járás egy kis része az, melyet kettészel a legmagyarabb folyó. Hajdan végzetes szerencsétlenség volt a vármegyére, mert kiöntéseivel s visszamaradó vadvizeivel évek során át akadályozta a gazdálkodást, de mióta medrét szabályozták s a kanyarulatoknál átvágva, folyását legalább részben egyenes irányba terelték, sokat veszített veszélyességéből. Sokszor azonban még igy is sok kárt okoz, mert a tavaszi áradások alkalmával, különösen a tiszai járásban, balpartjáról némelykor holdszámra lesodorja a szántóföldeket s elsekélyiti a medrét. A mult század utolsóelőtti évtizedében befejezett csatornázások óta a vadvizek s a régi nagy mocsaras tavak lassanként eltünedeztek. A régi kiterjedt mocsaraknak, ingoványoknak, melyekben milliószámra tanyázott a szárnyas vad, ma már jóformán csak emléke maradt fenn s buja