Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

92 rándulásunkon és mi mindent láttunk, azt röviden el akarom beszélni. Alt-Walddorfon túl egy fél órára egy halomhoz érünk; innen balra kanyarodunk a Kohlbach szélén, mely t. i. a hasonnevű völgyből foly ki, melynek valószínűleg ezen víz adta nevét; meredek uton megyünk fölfelé, levált szikladarabokon és néhány magaslaton keresztül, míg lábunk alatt mély medenczét látunk, melyet közepén a Kohlbach szel keresztül. A talaj itt ámbár köves, de a víz lefolyása és a rothadó növények által oly termékeny és buja, hogy a legpompásabb gyep és a leggyönyörűbb virágok láthatók itt; virágok, melyek egészen idegenek voltak előttem, alakra és színre egészen különbözők a mi vidékünk virágaitól. Ugy éreztem magam, mintha egészen más földrészre helyeztek volna át. Csak ha ezen utat megtettük, érkezünk egy éles sziklaháton át a tulajdonképeni kohlbachi völgy bejáratához, mely a föltornyosuló gránit- és kvarcztömegek között lévő szörnyű nagy szekrényhez hasonlít. Az egész hatalmas földrengés nyomait viseli magán. Kopasz sziklacsúcsok állanak itt lépcsőzetesen emelkedve, ferdén hasogatva, minden növényzet nélkül, a legmerészebb állásokban, még a zergéknek is járhatlanul. Soha sem tünt még föl előttem oly impozáns és tiszteletet gerjesztő tárgy, melylyel összehasonlíthatnám azon benyomást, melyet ezen kilátás egészben okozott. A boldogult B.-nek igaza volt, midőn azt állította, hogy sehol sem tudna oly ájtatosan imádkozni, mint itt, az Úr ezen örök oltárainál. A völgy két részre oszlik, melyek közül az egyik balról nagy, a másik jobbról kis Kohlbach-völgynek neveztetik. Azon hegyhát nyergéről, melv ezen két völgyet egymástól elválasztja, legszebb kilátás nyilik a Poprád egész vidékére, mely földabroszhoz hasonlóan városokkal és falukkal megrakva és a Kárpátok ágai által ko-