Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

93 szoruzva terül el szemünk előtt. Miután a nagy kohlbachi völgyet megszemléltük és benne a Kohlbach száOw o mos kis vízesését megnéztük, melyek a levegőt folytonos zúgással töltötték be, a sokkal érdekesebb kisebb Löhlbach völgyébe értünk. Már a bejáratnál nehéz utunk volt, és hogy feljuthassunk, lábainkon kívül még kezeinket is kellett használnunk. A parasztok ezt a helyet «lépcsőkének» (Treppchen) nevezik. Mindjárt fölül szép magas vízesés van, melynek kábító zúgása már messziről hallatszik. Itt ugyanis a Kohlbach két sziklatömb közé szorulva, hatalmasan áttör, és egy sziklafalon majdnem 20 öl magasságból csap le oly mélységbe, melyből a «mozsárnak» (Mörser) nevezett lapos szikla magaslik ki. Mivel a víz az erős esés által oly finom gőzzé válik, hogy minden a mi közelében van, észrevétlenül átnedvesedik, ezen nedves légkörben gyönyörű szivárvány képződik, melynek szemlélésében nem tudtam eléggé gyönyörködni. Ez a részlet borzalmasan szép. A völgy végén nagy hegy áll, mely «Feuerstein»-nak neveztetik, és melyen keresztül a Kohlbach több zuhataggal folyik át. Ezen és még egy sokkal magasabbon, mely második «Feuerstein»nak neveztetik, melyet azonban az előtte lévő eltakar, kellett még áthágnunk, hogy azon helyre érjünk, melyet ma utazásunk czéljául kitűztünk, t. i. az öt tóhoz, ezen erdei folyó eredetéhez. Komolyan elfáradtunk, a mint ezen hegyhez értünk, de azért egyikünknek sem jutott eszébe, hogy a visszamenetelre gondoljon; inkább kissé leheveredtünk, hogy új erőt szerezzünk a még előttünk lévő nehézségekhez. Innen négy óra alatt érhetni el a lonmiczi csúcsot, a följárat azonban nehéz és veszélyes. Meredek sziklafalakon kell kézzel-lábbal felkapaszkodni, egyes sziklatömbökön átmászni és mély sziklahasadékokon átugrani.