Somogyi Múzeumok Közleményei 7. (1985)

V. Molnár László: Kanizsa vára a török félhold uralma alatt (1600-1690)

KANIZSA VARA A TÖRÖK FÉLHOLD URALMA ALATT (1600-1690) 89 A törökök amikor a következő map hajnalán megpillantották a levágott és pózinára tűzött fejet, nagyon elkeseredtek, hogy válságos helyzetükről még hírt sem adhatnak. Ezzel magyarázható, hogy a várban általános nyugtalanság támadt, ami a pasát arra kényszeríttette, hogy minden keresztény foglyot szabadon bocsásson, így is takarékoskodva QHZ élelemmel. A keresztény foglyok, amikor az ostromlók táborába érteik, azt valilottáik, hogy a védőik már nem sokáig tarthatják magúikat, ezért a császári tábornok újra a vár feladatsora szólította fel Musztafa pasát. Még mielőtt azonlbam a vár átadásával kapcsolatos alkudozások és tárgyalások meg kezdődtek volna, a várőrség - a pasa engedélyével - még egyszer megkísérelte a kiiitörést, mivel tudták, hogy újabb császári csapatok keltek át a Murán, s így minden reményűik szertefoszlott. Ezelk után Musztafa pasa követeket menesztett az ostromlóik táboraiba azzal a kéréssel, hogy engedjenek azok két törököt a boszniai pasához küldeni, mielőtt a várat feladnák. A pasa ugyanis félt, hogy az őrség végső elkeseredésében és reménytelen helyzetében a várat - az ő akarata ellenére is - átadja, ezért két agát küldött az ostromlók táborába, hogy a védőik számára méltányos szerződést kösseneik a kapituláció fejében. Ezt követően hamarosan meg is kezdődtek a tárgyalások, s a pasa követei március 20-án egy 10 pontból álló jegyzéket vittek a császárialk táborába. A végleges szerződés szövegén több napos alkudozás kezdődött, s érthető módon csak nagyon nehezen tudtak megállapodirM. A tárgyalások meggyorsítása céljából |i$árcius 24én császári biztosakat küldtek Bécsből, apknek szálláshelyéül a pasa Hadzsi Ahmed házát jelölte ki. A következő nap a törökök, hogy őszinte tárgyalási készségűiket bizonyítsák, a még a várban levő keresztény foglyaikat, szám szerint 72-t szabadon bocsátottak. Ezt követően március 26-án Musztafa pasa - két aga kíséretében - Bécsbe ment, hogy ott a vár átadási szerződését a Haditanács képviselőivel kölcsönösen aláírják. A következő nap a pasa kihallgatást nyert Sterhemberg grófnál, a Haditanács alelnökénél, és átnyújtotta neki a kanizsai török helyőrség és az ostromló csapatok vezérei között kötött megállapodást, amely a vár védőinek - a polgári lakossággal együtt - szabad elvonulást biztosított. A császári jóváhagyás után a pasa társaival április 8-án tért vissza Bécsből Kanizsára és a megállapodásnak megfelelően német és magyar őröket állított föl a vár kapuihoz. Ezt követően a törökök előkészül etekéit tettek az elvonulásra, ami olyan gyorsan történt, hogy a pasa egész családjával már április 12-én délután kiiköltözött a Rácvárosba. Másnap, április 13-án pedig a janii csár-aga a kapu elé ment, hogy Batthyány tábornoknak a várat átadja. A török főtiszt udvariasságból előbb Batthyány egészségi ál77. Uo.: 211-213. 78. SZŰKÍTS NÁNDOR im. 53-54. 79. Adatok Zala megye történetéhez (Szerk.; Bátorfi Lalapota felől érdeklődött, majd az kérdezte, hogy nem szállna-e le lováról. A tábornok az első kérdésre azt felelte, hogy „jól van", míg a másodikra elutasító választ adott, „mivel ez a leghatalmasabb s a legyőzhetetlen császár méltósága ellen volna". Erre az aga semmit sem válaszolt, csak átadta a vár aranyláncra fűzött kulcsait is a következő szavak kíséretében: „íme, átadom önnek Kanizsa) kulcsait, amelyhez hasonló várral az Ottoman Birodalom többénem bír".

77 Ezután Batthyány a császári sereg tisztjeivel együtt a védművek és a sáncok megtekintésére indult, majd kilovagolt a Rácváirosba, amelyet akkorra már elhagytak a törökök. A vár átvételét a Rácváros egyik gyümölcsöskertjében tartott fényes ebéd követte, amelyen a török őrség valamennyi tisztje megjelent.'

0 Ezt követően - 90 éves kanizsai tartózkodás után a törökök útnak indították málhás szekereiket és 800 magyar lovas kísérete mellett örökre búcsút intettek a városnak. Ezután a törököket Légrádon át, a Dráván hajókon a határig szállították. Ezzel kapcsolatosan Batthyány Adóm a következő levelet írta Zsidy Mihály egervári kapitánynak: „Mivelhogy a méltóságos Haditanács úgy parancsolja, hogy ezen kanizsai törökök jó rendben kísértessenek el a vízen, rendeltük pedig a kísérők közül egyikét kegyelmed, ezen ordinátionkait a dato praesemtium ötöd napra okvetlen itt legyen kegyelmed, oly készülettel jővén, hogy innen megindulhasson a törökkel. Éltesse Isten jó egészségben kegyelmedet. Ex castris ad Canisom die 5 Április 1690."

79 Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a vár egykori mintegy 600 török harcosa közül 200-an állítólag Kanizsán maradtak, hitet és ruhát cseréive békés polgárai lettek a városnak. Kanizsa visszafoglalásainak örömére három emlékérmet verettek, aimelyeket röviden a köveífcező módon jellemezhetünk. Közülük az elsőnek egyik oldalán egy nőstény kutya (canissa) látható, amint szájában Kanizsa kulcsát viszi az uralkodónak, s felette a „Fames docuit parere Camissam" (Éhség tanította engedelmességre a kutyát) felirat olvasható. Hátlapján Kanizsa vára látható, amelyből a törökök éppen kivonulnak. Ennek felirata: „Hoc genus non expeHítur nisi in jejunio" (Ez a faj nem űzhető ki, ha csak éhség által nem.) * A másik tallérnagyságú, két latnyi ezüstérem előlapján I. Lipót császár római harci díszben, jobb kezében zászlót tart, bal kezében a földtekén álló Victory's - a győzelem istennője — látható, amint babérkoszorút nyújt az uralkodó felé. Az érem ezen oldalán a „Novos gtoudens spondere triumphos" (Új győzelmeket örvendezve ígér), valamint a kép alatt a „Viatas dedit manus d. 13 april P. H. M." (Legyőzött kezeit adta április 13-án; P. H. M. = Philip Heinrich Müller augsburgi vésnök) felirat olvasható. jos). I. k. XII. füzet. Nagykanizsa 1876. 167. Közli: Csutor Imre.