Somogyi Múzeumok Közleményei 5. (1982)

Laczkó András: Aranykoszorús drámaíró – Adalékok Földes Imre pályaképéhez.

ARANYKOSZORÚS DRÁMAÍRÓ - ADALÉKOK FÖLDES IMRE PÁLYAKÉPÉHEZ Az 1881-ben született drámaíró számára a huszadik század hozta meg az irodalmi és a színpadi sikereket. Művei eljutottak Európa sok színházába és a tengerentúlra is. Az 1972-ben megjelent Herders Musiklexikon Ábrahám Pállal együtt említi két operett ürügyén. A Die Blume von Hawai és a Viktoria und ihr Husar szerzői között. — A. Grünwald és F. LöhnerBeda társaságában — ott van Földes. Ez pályájának harmadik szakaszára vonatkozik. Évtizedekkel korábban a radikális polgárság szószólója volt, színpadi műveiben és regényében (Feíceteország, 1912) a bajokkal, gondokkal küszködő kisember sorsát mutatta be. A Nemzeti és a Vígszínház, a Magyar és a Király Színház tűzte műsorára drámáit (egyik-másik százas, kétszázas szériában ment). Darabjait hosszú ideig ,,színházmentőnek" titulálták. A császár katonái és a Hivatalnok urak című társadalmi színműveit többször felújították és neves kortársak - Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Fenyő Miksa, Tersánszky Józsi Jenő - vállalkoztak értelmezésére. A századforduló körül négyszer nyerte el a Kóczán-díjat. 1933-tól 1948ig volt a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének ügyvezető elnöke. Munkabírásáról, precízségéről és sikereiről legendák keringtek. S mégis, a magyar dráma huszadik századi útját összefoglaló munkákból sokszor hiányzik a neve. Miért? Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Herczeg Ferenc kortársa volt. Ez lenne a magyarázat? Ök homályosították el Földes sikereit? Nem! A hallgatás csendjét meg kell törni! S eredeti dokumentumokkal megvilágítani Földes Imre pályáját. Erre vállalkozik ez a dolgozat. Művek, események, sikerek megidézésére. GYERMEKKOR, CSALÁDI KÖRNYEZET A Földes-család Tabról került Kaposvárra, összetartó erejét az édesanya biztosította, akit később íróvá vált fiai ,,a legszebb és legműveltebb" asszonynak neveztek. A pesti zsidó családban született aszszony németes nevelést kapott, de Kaposváron úgy megtanult magyarul, hogy ötletes, stílusos levelei mintául szolgálhattak a gyerekek tanulásakor. A múlt század nyolcvanas éveiben, amikor a két Földes-fiú elkezdte tanulmányait Kaposváron, ugyanaz a nemzeti szemlélet határozta meg a közéletet, ami jellemző volt az egész országra. A történelmi nagyság és sikerek iránti eleven érdeklődés, a külsőséges, kuruckodó magyarkodás, az önértékelés romantikus felnagyítása. A polgári foglalkozású család alkalmazkodott ehhez, s a fiúk már sokszor énekelték a „huncut a német" nótáját. Ezt a szellemet erősítette bennük az édesanya, noha leánykorában még német novellákat írt a Pester Journal-ba. Ebben a családi környezetben szinte törvényszerű, hogy a gyerekek irodalmi érdeklődésűvé váltak. Évtizedekkel később, a húszas évek elején Földes Artúr úgy emlékezett a hatásokra, hogy a literatúra iránti vonzalmat eleve meglevő tényként említi: ,,Ha az én boldogult atyám Grácból nem Kaposvárra megy, hanem valahol kint Németországban keresi és találja meg a szerencséjét, hát akkor is valószínűleg író lett volna a két fiából . . ."

l A két fiú: Artúr és Imre. Mindketten az iskolapadban kezdték az írói munkát. Imre kezdetben — öt-hat évesen — csak verseket írt. De rövidesen a dráma vonta magára a figyelmét. Amikor a nyolcadik évtized közelében visszatekintve feltette önmagának a kérdést, hogy mikor kezdett Tháliának udvarolni; a válasza az volt: nyolc évesen, másodikos elemistaként. A Berzsenyi utcai egyemeletes lakásból kitekintve egy nagy fakereskedő cég telepére látott. Annak közepén állott egy fenyőfasátor, amiben több száz lehántatlan faoszlop volt elhelyezve úgy, hogy végeik összeértek a magasban. Olyan, mint egy színház! — fogalmazta meg a nyolcéves fiú magában az első gondolatot. Hogy miért épp színház? Erre a fiúcskának kevés indoka volt, ha csak az nem, amit szüleitől hallott a kaposvári nyári színház előadásairól. A hirtelen megállapítás később sokszor foglalkoztatta, s visszagondolva így határozta meg magában a helyszínt: „Pontosan olyan volt, mint egy amfiteátrum — köralakú nézőtérrel, a széleken deszkarakásokkal, amelyek ülőhelyül is szolgálhattak bátran."

2 A másodikos elemistának a színház gondolatától a játékig szükségképpen el kellett jutnia, 1889. szeptember 15-én, 8. születésnapjára - meghívta az 1. DR. FÖLDES ARTÚR: Emlékezem... Bp. 1922. 161162. o. 2. FÖLDES IMRE: A pálya végén - a pálya kezdetéről. Élet és Irodalom, 1958. május 16. „Ebben a színházban mink játszanii fogunk!" — ez volt a második gondolata.