Somogyi Múzeumok Közleményei 3. (1978)

Történelem - Honfi István: Somogy közművelődése 1948 és 1956 között.

SOMOGY KÖZMŰVELŐDÉSE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT 395 szét. Több somogyi fafaragó kapta meg A népművészet mestere kitüntető címet. Nagy Ferenc tabi faragó az 1955-ös varsói VIT népművészeti nagydíját nyerte el igen erős nemzetközi mezőnyben. A népművészeti kiállítások nemcsak a népművészek találkozását, tapasztalatcseréjét tették lehetővé, hanem egyben a folklóregyüttesek színpompás seregszemléit is. A színjátszó csoportok többsége ekkor is társadalmilag hasznos, az általános műveltség emelését és a kulturált szórakozást egyaránt szolgáló darabokat mutatott be (Illyés Gyula: Fáklyaláng, Tűvétevők; Móricz Zsigmond: öszszemesélők; Jókai Mór: A kőszívű ember fiai; a jelenkori témákból Soós György: Pettyes; Csizmarek Mátyás: A borjú stb.). A korábban csak vegetáló bábmozgalom megerősödött, a csoportvezetők rendszeres szakmai segítségben és képzésben részesültek. A balatonberényi bábcsoportból több hónapig működő állandó együttes fejlődött 1956 őszén, s gyermek- és felnőtt műsorral járta a megyét. (A műkedvelő együttesek száma: 1954-ben 273; 1955-ben 339; 1956-ban 354.)

126 A mozik száma irreálisan megnőtt. 1956-ban már 16 normál és 227 keskenyfilmes mozi működött. Csak a normálfilmes mozik voltak nyereségesek, a keskenyfilmesek nem. Sok helyen primitív körülmények között folyt a vetítés, a kópiák többsége igen kopott volt, a hang sokszor érthetetlen. Mindezek ellenére viszonylag magas volt a látogatottság. 1956-ban 3 millió 390 ezer ember nézett mozit Somogyban (egy előadásra 133 látogató jutott — a nagyon kicsi településeket is beleszámítva). A legnagyobb látogatottságot a Rákóczi hadnagya című film érte el.

127 A népművelési munka állami irányítása a sok kitérő ellenére úgy erősödött, hogy ezzel összhangban szélesedett, bővült az iskolán kívüli művelődés társadalmi bázisa. ,,A községekben szabadon választották meg a kultúrotthonok vezetőségeit, és ezzel új, eddig szunnyadó kulturális erők kerültek felvainkban a népművelési munka irányításába, vérkeringésébe. Komoly visszhangra talált az ismeretterjesztő előadások szabad kiválasztásának lehetősége" — olvashatjuk egy 1955-ös jelentésben. Jelentős erőfeszítés történt a tömegszervezetek és a szakszervezeték kulturális munkájának javítására, noha az SZMT „kultúrfelelőse" több ízben kijelentette, hogy nekik nem feladatuk „az operatív kuitúrmunka". Több együttes akciót bonyolítottak le e szervek, s 1955-ben megkezdődött a népművelési munka irányításában résztvevők egynyelven beszélő művelődéspolitikai továbbképzése. Ennek során kiderült: sokan a hivatásos népművelők közül sem értik a tudati nevelés lényegét, törvényszerűségeit. Nem kevesen akadtak, akik szerint a tsz-be lépett paraszt ezzel a ténnyel szocialista gondolkodásúvá vált, ,,mert hisren a saját elhatározásából lépett be". Mindebből bebizonyosodott: tovább kell erősíteni a létszámban meg növekedett, általános műveltségben 126. Megyei Pártarchívum. Uo, - KSH Somogy megyei Igazgatósága. Uo. képzettebb népművelési apparátus szocialista művelődéspolitikai szemléletét. A továbbképzés kiterjedt a tiszteletdíjas népművelőkre is. Ezt a folyamatot azonban egy rövid időre megszakította az 1956-os ellenforradalom.

128 111. A KORSZAK NÉPMÜVELÉSÉNEK ÖSSZEFOGLALÁSA Az 1948 után kibontakozott szocialista kulturális forradalom Somogyban is teljesebben átfogta a társadalmat, mint a szabadművelődés nagyrészt öntevé-^ kenységre építő rendszere. Szélesebb körűvé vált a terjesztett műveltséganyag, amely mindinkább szocialista jegyeket hordozó tartalmánál fogva egyben minőségi ugrást is jelentett. Az eluralkodott dogmatizmus és sematizmus azonban nagymértékben lerontotta e folyamat eredményességét. Az egyoldalúan a jelen életre irányuló témaközpontúság, a haladás, az érték szemellenzős, leegyszerűsített értelmezése, a szocialista realizmus dogmatikus magyarázása, felfogása miatt a lehetőségekhez képest kevés igazi kulturális érték jutott a tömegek birtokába. A terjesztett kulturális javak közt a tűrési határt messze meghaladó ballaszt anyag terhelte az iskolán kívüli művelődést. Ugyanakkor sok nem szocialista tartalmú, de haladó jellegű mű zárva maradt a tömegek előtt, sőt számos jelentős szocialista alkotás sem került a nyilvánosság elé. így a kultúra demokratizálása nem érte el a kívánt mértéket és színvonalat. A legnagyobb eredményt a művelődési intézményhálózat fejlesztésében érte el a megye. Ebben az időszakban jött létre a népművelési tevékenység szakirányítását megvalósító járási intézmények hálózata; a megyét átfogó könyvtárhálózat, a mozipark; a megye kétharmadára kiterjedő művelődési otthon hálózat; a kaposvári állami zeneiskola; a Rippl-Rónai Múzeum; a megyei hatáskörű intézmények és szervezetek közül a megyei könyvtár, a moziüzemi vállalat, a TIT (akkor TTIT) és a megyei levéltár. A ma is legmagasabb kategóriába sorolt községi művelődési otthonok jelentős része ekkor létesült. Mindenekelőtt az extenzív fejlődés volt egyértelmű jellemzője megyénk népművelésének. Az extenzivitásban azonban kimutathatók az intenzív fejlesztés és fejlődés bizonyos csírái is. A különböző szak- és az általános műveltséget növelő tanfolyamok; a meghonosított (bár még kis számú) esti és levelezőképzés az iskolákban; a szakkörök rendszere; az olvasó ankétok; a Kérdezz-felelek-estek; a Balázs János Képzőművészeti Kör eredményes működése mind-mind arra utal, hogy kísérlet történt a hatékonyabb művelődés megvalósítására. Többen állandó könyvtári tagok 127. Megyei Pártarchívum. Uo. - KSH Somogy megyei Igazgatósága. 1956. 261. I. 128. Megyei Pártarchívum. Uo.