Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

sának csinos, szőke lánya, aid a szobák rendbehozatala körül buzgólkodott, azzal lopódzott egy reggel hozzám, hogy: „Je vous aime!" (Szeretem!) Hát persze ellent nem állhattam, de szerencsére nem lettem bele szerelmes, mint utóbb Réti Pista kollégám, aki ugyancsak abban a hotelban lakot. Ezt Thormától tudtam meg, aki szintén velünk volt ott és nagyon lelkesen készítette kompozícióit az „Aradi vértanúk"-hoz. Л párizsi Julian Akadémia 1894 évi tablója. Laurens és Constant tanítványai. Kunffy Lajos középtájon. Fotó: Harmelin Párizs. A Juliánban dolgoztak abban az időben még a magyarok közül Fényes, Knopp a Bougeraux osztályán, Szikszay Ferenc, Nagy Sándor Lefebre-nél. Fontaineben Katona Nándor velem volt Laurensnál. Esténként vacsora után nagyrészt együtt voltunk a Grand Café-ban. Akik már házasok voltak és kész művészek, mint Karlovszky, Pataky, Rippl-Rónai, Hernádi Kornél, csak elvétve jöttek el oda. Voltak nem művészek is köztünk, mint a két Korda testvér, egyik kiváló mérnök, a másik kereskedő. Tolnay Ákos, a festő fivére, Horánszky Lajos ugyancsak bankban dolgozott, azután újságírók, mint Pataky és Székely Sámuel. Én legjobban tán Szikszay Ferivel barátkoztam össze kezdetben, aki nagyon kedves pajtás volt. Itt elmondok róla egy nagyon mulatságos epizódot, ami azonban könnyen tragikussá is válhatott volna. Minthogy a nyári hónapokat mindig Magyarországon töltöttem, meghívtam hozzánk Gálosfára a vakáció alatt. Neki is haza kellett jönni katonai fegyvergyakorlatra, mint tartalékos tisztnek. A fegyvergyakorlatról jött egyenesen hozzánk, szép huszártiszti uniformisában. A szőke fiú kitűnően festett benne. Szüleim is megszerették a mindig mosolygó, kedves pajtást. Anyám észrevéve, hogy nagyon szereti az almakompótot, naponta csinálta41