Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

XXIII. JÓKAI MÓR

283

A parton emelt sátorban bankett volt, sok tószt hangzott el, durrogtak a mozsarak, míg a gőzösön nem csengettek. Ekkor a vendégek visszamentek a váci partról a gőzösre. Gróf Sándor is felült a lovára és belovagolt a gőzösre.

— Hát ez mi lesz ? kérdezte bámulva a herceg.

A lovag hideg vérrel felelte :

— Hiszen én nem arra fogadtam, hogy nyargalva, hanem, hogy lovon ülve leszek előbb Pesten.

Az egész közönség az ő részén volt. Mikor mindenki kinevette magát, azt mondta a herceg :

— Mikor két versenyző egyszerre ér a célhoz, azt holt versenynek nevezik és nincs megnyert díj. De a hajó mégis fél lófejjel hamarább ér a célhoz!

Ekkor a nevetők a herceg részére álltak. A gróf magára maradva ült a nyeregben a II. helyen. Kezdett szomorú alak lenni. A Margitszigeten túl a herceg odasétált hozzá és a fülébe súgta :

— Öné már a disznófejű hercegasszony! (így csúfolta a bécsi nép a herceg csúf leányát).

— Nem az ! — kiáltotta gróf Sándor és sarkantyúba kapva lovát, a hajó korlátján keresztül beleugra-ott a Dunába. Izgalmas verseny után a parton összegyűlt néptörneg vivát-rivalása között ért a gróf egy perccel hamarább a hídra, mint az Argot. (Ez volt a hajó neve.)

így a handicap díja a szép Charlott keze lett.

A tengerszemű hölgy című nagy elbeszélésében ifjúkori szerelmesének a maga élet-történetébe szőtt regényes kalandjait mondja el. A komáromi táncórák alatt lett még szerelmes a pajkos és gazdag Erzsikébe, a tengerszemű hölgybe, akinek később jogász korában az arcképét megfestette. Szerelmet vallottak egymásnak, csókot is kapott a tengerszemű hölgytől, kinek kezétől azonban elütötte egy gazdag, de léha földbirtokos. Mikor házasságuk első napjaiban az ura után kémlelt és annak kalapját a gulyásné gúnyáján találta, levetette a maga ruháit és fölvette rendre a gulyásnéét. Gyuricza Péter ж