Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

284

VÁC AZ IRODALOMBAN

gulyás nem bánta a cserét, de a földbirtokos válópert indított, e miatt kellett neki Pestre mennie:

— El vagyok ám fáradva igazán ; Vácig gabonás hajóval utaztam, onnan "Pestig gyalog mondotta, — mert nem tellett Komáromtól Pestig a gőzhajóra.

Hogyan lett Miklós öcsémből szakács? című elbeszélésében (Megtörtént regék) kacagtatóan írja le, hogyan udvarolt két testi-lelki jópajtás egy szőke szépségnek. Miklós Feri vendége volt és együtt kellett volna a bálból hazamenniök. Miklós gyalog ment Feri szállására, ahová az ismerős házmester beengedte. Az egyik ágyban tátott szájjal horkolt valaki, azt hitte, hogy Feri és az ernyője hópelyheit a fejére rázta. Az tüzet ordított. Soha nem hallott hang beszélt hozzá a sötétből. Kisült, hogy egy másik fiatalember volt, akit szintén Feri hívott meg a szállására. Délben hiába dörömböltek. Az éhség gyötörte őket. Egy dobozban néhány tojást találtak, Feri a sz'akállát szokta vele behabozni, a haj port liszt helyett használták és eperpomádé volt a zsírjuk. Ebből csináltak omlettet. A szekrény tetején három üveg keserűvízre és tizenkét finom otkolonra akadtak, azt itták hozzá. Másnap is ezt ettek, ittak és ismét hiába dörömböltek A düh és a hascsikarás nem hagyta őket aludni. Mind a ketten azt hitték, hogy az ő hölgyeiket akarta Feri elütni a kezükről. Harmadnap reggel csikorog az ajtó, vívó kardokkal rontanak a bejövőre. Az inas volt, aki megmagyarázta, hogy Feri táviratot kapott haldokló nagybátyjától. Hozzá utazott és az inasának azt mondta,

hogy néhány napig nem fog hazajönni. Az inas erre gondolta magában, hogy van egy nénje Vácon azt most ez alatt ráér meglátogatni, hazasietett, bezárta a szállást, eszébe sem volt, hogy valaki lehet odabenn a szobában s aztán két napig ott mulatott Vácon- De jó, hogy nem három napig mulatott, mert már nem volt se tojás, se hajpor.

Hanem Miklós öcsém azóta az ottkolonnak még