Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

XXIII. JÓKAI MÓR

271

eltakarodott, ki föl, ki alá. Ki meg Komáromot ostromolni. Ellenben tele a város szekerekkel, amiken menekült hazafiak gyülekeztek össze. Egész népvándorlás volt ott, Dunáninnenről, Dunántúlról. Ha az a sok iramodó férfi mind kardot fog a kezébe, lóra ül, dandár lett volna belőle.

Negrotinnak egy eszméje támadt. Az volt a szándéka, hogy ő itt a menekülőkből összetoboroz egy lovas csapatot. Gaál József, akivel tervét közölte, ajánlkozott annak a kivitelére. Markos legény akad elég: csak felszerelés legyen hozzá! paripa és fegyver. Negrotin biztosítá, hogy pénz van hozzá.

— Akkor meglesz minden. Itt a Tózsó.

Ki volt az a Tózsó?

Egy becsületes görög kupec. Keresztségben Theodoros. Abból az élelmes népfajból való, amely alig száz év előtt vándorolt be Magyarországba a török kegyetlenkedés elől puszta kézzel s itt az idők folyamán meggazdagodott, földbirtokot, házakat szerzett ; magyar nemesi rangra emelkedett, magyarrá lett, tanácskozott őseinkkel a megyeház termében, arcra és termetre úgy hasonlított Árpád ivadékához és aztán, sajna, elenyészett.

No a Pap Tózsó nem volt a mintaképe a daliáknak. Alacsony cingár emberke volt, keskeny fejű, sárgazöld arcú, apró bajúszkával, ami sohasem nőtt meg annyira, hogy kipödörhette volna. Hanem üzleti dologban tökéletes eszményképe volt a görögnek.

Ugyan kinek jutott volna eszébe az az ötlet, hogy a balszerencsét is haszonra lehet fordítani?

A magyarok ütközeteket vesztenek, a csatatért az ellenségnek hagyják. A győztes összeszedi az elhullott fegyvert, az elesettek egyenruháit. Mit csináljon vele? —-------— —

Ami fegyvert a Tózsó muszkától, némettől öszszevásárolt, azt ő mind elhordta Vácra, ahol az el-