Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)
XXIII. Jókai
272 VÁC AZ IRODALOMBAN lenség elvonultával folyton új magyar szabad csapatok alakultak. Azoknak eladta százas nyereséggel. A paripáknak is akadt vevője busás árral. Hát nem becsületes üzlet-e ez ? És különösen nem hazafias-e?---------------— A görög vette a fegyvert a muszkától olcsón, eladta a magyarnak drágán; most aztán a magyaron volt a sor, hogy eladja az ellenségnek még drágábban. Gál Józsi odavezette Negrotint és Tihamért ahhoz a nagy urasági kastélyhoz Vác mellett, melynek egyetlen főúri családtagja külföldön él s azóta a palota üresen áll. A Tózsó bérelte ki ideiglenesen. Félreesik az országúttól, őserdőktül környékezve. A kis görög szívesen fogadta látogatóit. Tózsónak nemcsak fegyverraktára, hanem egész kacattára volt ott. A felhalmozott ruhák között Tihamér ráakadt a lovára és menyasszonyának az egész kelengyéjére. Nagyon szerette volna tudni, hogyan kerülhetett ide a váci kastélyba a túrái püspök kastélyából az ő jegyesének a kelengyéje? Bizonyosan egyebet is szeretett volna megtudni. Az alku hamar megvolt Tózsó és Negrotin között. A fekete kávénál a guerilla hadnagy kezdé meg a kérdés érdemleges tárgyalását. — Látom, Tihamér pajtás, hogy neked nagyon fúrja az oldaladat az a talány, hogy mi módon került ide a váci kastélyba a te menyasszonyodnak a kelengyéje? Hát ha mi ketten a Tózsó barátunkkal összetesszük a tudományunkat, talán érthetővé fogjuk tenni ezt a mesét. Azon a napon, hogy ti útra keltetek a püspök hintáján, érkeztem meg én a csapatommal a főpap kastélyába s aztán maradtam, -— amíg csak lehetett. Az oroszok ott voltak a szomszéd városban, Turánban. — — — — Én csak a kótyavetyére kerültem oda — mondá a kis görög, — amikor már az ellenség mindent lefoglalt. A püspök urat már elvitték foglyul. A vacsoránál Negrotin mesélte el Tihamérnak, hogy
