Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

XXIII. JÓKAI MÓR

267

ízben volt városunk vendége. Sajnos ezeket a látogatásokat senki sem jegyezte föl és ő maga sem tartotta számon.

1848 január havában bizonyára járt közöttünk, legalább arra enged következtetni a Csataképek III. kötetének második elbeszélése, a Nomen et omen című. Mikor u. i. ebben leírja a váci álomjáró hölgyet, azt mondja, hogy: arca fehérebb, mint minőt valaha láttam. Ebből tehát azt kell hinnünk, hogy a saját szemével látta! Minélfogva alapos a ‘föltevés, hogy Perczel Mór követ kíséretében utazott Pozsonyba és vele együtt ő is kénytelen volt egy éjt Vácon tölteni.

Regényköltészetének gazdag koszorújába nem egy virágot szedett városunk történetéből. Igen sok regényében és elbeszélésében többször akadunk városunk nevére, többször ír le váci eseményeket, különösen az 1849 évi és törők időbeli csatákról emlékezik meg, gyakrabban váci személyeket is szerepeltet: püspököket, papokat, cigányt, tudóst és deákot, sőt A váci argonauták című költeményében kifigurázza a színházlátogató váciakat is. Olyan regénye, elbeszélése, színműve, vagy költeménye azonban, melynek cselekménye Vácon folyna le az egy Kell-e informatio című humoreszkjétől eltekintve, melyben azonban nem emliti meg Vác nevét, nincsen.

A Csataképek Nomen et omen című elbeszélésében egy váci szomnambula jóslatával foglalkozik. Mikor Perczel Mórt 1848 januárjában követnek megválasztották, pozsonyi útját Vácon meg kellett szakítania. Ismerősei teli beszélték a fejét az akkor itt élt jósnő csodadoígaival. Az unszolásnak engedett és fölkereste az idegkóros ifjú hajadont. Mikor belépett a szobájába az orvos megkérdezte tőle :

— Ki ez a férfi?

A leány vártatva, tétovázva felelt.

— Egyike — a jövendő — legnagyobb — hadvezéreinek.

Perczel elmosolyodott és azt gondolta magában, hogy az országgyűlés táborában.