Tragor Ignác (szerk.): Vác az irodalomban - Váci könyvek 15. (Vác, 1925)

XXIII. Jókai

268

VÁC AZ IRODALOMBAN

— Nem az országgyűlésen, — feleié a leány a ki nem mondott gondolatra. -— A csatamezőn.

— És milyen sors vár reá ott? — kérdezte az orvos.

— Őrizkedjék tulajdon nevétől . . .

Ugyanez év végén Perczel Mór magyar tábornok volt. Csatázott, hadjelentéseket írt, seregeket fogott el és a legvitézebb vezérek egyikének tartották anélkül, hogy a váci leány valaha eszébe jutott volna.

December 30-ika volt, midőn Mórnál csatát fogadott el és azt elveszté.

E csata elfogadásával és kimenetelével máig sincs tisztában; senki.

Elég az, sőt több, mint elég, hogy a csata elveszett.

Serege szétveretett, ágyúit elvették, pozícióját elfoglalták.

Mikor vesztett csata után Pesten megjelent, a tréfálni mindig kész táblabirák egyike nem kis kárörömmel mondá neki:

— Öcsém Mór, a druszád nem igen jól talált fogadni.

— Valóban, — mondá a tábornok, anélkül, hogy a tréfáért megharagudnék, — most jut eszembe, hogy ezt nekem szinte egy év előtt megjövendölé a váci szomnambula. Ha most nem tudnám, hogy Görgei az oka, hogy a csatát elvesztettem, azt hinném, boszorkányság van a dologban.

Egy ködös reggel Cegléd körül üldözi az ellenséget. Sasorrú ősz ember lovagolt mellé és minden bemutatkozás nélkül figyelmezteti, hogy arra ne menjen, mert tőrbe akarják csalni. De ő ügyet sem vet reá. Egy jajveszékelő svábtól kíváncsiságból megkérdezi, hogy micsoda falu az?

— Percei*) — feleli a paraszt.

*) Cegléd-Bercel. De a német Perceit mond. T. I.