Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)
2002-ben Ottó Ferenc zeneszerző zenei és irodalmi hagyatékát kapta meg ajándékba a múzeum. Ottó Ferenc Kodály-tanítvány volt, egyházi zenei művek, oratóriumok, misék mellett operákat is írt, a Júlia szép leány című operáját a második világháború előtti években mutatta be az Operaház. Az ötvenes években politikai okok miatt kétszer ült börtönben. Zenei tevékenysége mellett jelentős irodalmi kapcsolatokkal rendelkezett, számos kitűnő vers-megzenésítése ismert. József Attila az ő kérésére írta közismert Altató című versét. A gyűjteményfejlesztés másik fő iránya a helytörténeten belül a néprajzi anyag, főként a kihalóban lévő kismesterségek tárgyi emlékeinek és dokumentumainak tudatos gyűjtése. A korábbi években meglehetősen esetleges módon - főként ajándékozás útján - kerültek be az ilyen jellegű tárgyak a gyűjteménybe. Ez különösen az állandó helytörténeti kiállítás rendezésénél derült ki, amikor számba vettük a teljes gyűjteményt, s ez arra ösztönzött bennünket, hogy sürgősen pótoljuk a hiányokat, amíg lehet. Ebben a tárgykörben a legjelentősebb gyarapodás Juhász Dezső, Gödöllő utolsó kádármestere műhelyének teljes felszerelése, melyet az özvegytől vásároltunk meg 2002-ben. Magángyű j temény ek A múzeum 25 éves fennállása alatt három magángyűjteményt is felvállalt a város. Kampis Antal (1903-1982) a középkori faszobrászattal foglalkozó, neves művészettörténész, aki Baumgarten-díjat is kapott 1938-ban a művészettörténet-írás nyelvezetének megújításáért, 1967-től lakott Gödöllőn. 1978-ban életjáradéki szerződést kötött Gödöllő városával, melynek értelmében házát a város rendelkezésére bocsátotta kulturális célokra, gyűjteményét (festmények, grafikák, bútorok, textilek) pedig az 1977-ben létrehozott Helytörténeti Gyűjteménynek adta. Az átvett gyűjteménydarabok azonban nem tartoztak a múzeum gyűjtőkörébe. A frissen megalakult Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, Polónyi Péter, miután szakértőkkel konzultált az átvett tárgyak értékéről, levélben kérte a város vezetését, hogy vizsgálják felül az életjáradéki szerződést, és bontsák fel vagy módosítsák a szerződést. Arra hivatkozott a múzeumigazgató, hogy a működési engedély az intézményt a gödöllői vonatkozású néprajzi, történeti és képzőművészeti anyag gyűjtésére jogosítja fel, és a Kampis-hagyaték darabjainak nincs semmi közük Gödöllőhöz. Elveszi a helyet és az anyagi forrást a helyi érdekű tárgyak gyűjtésétől. 28 Később a múzeum úgy hasznosította a Kampisgyűjteményt, hogy egy részét értékesítette (festményeket, grafikákat), másik részét 1992-ben elcserélte a múzeum gyűjtőkörébe tartozó tárgyakra: Benczúr Gyula Millenniumi hódolat című festményének másolata pótolhatatlan történeti és dokumentumértékkel bír, mivel az eredeti festmény elégett a budai palota Blaha Lujza legyezője 1883-ból Lotz Károly festésével a Kampis-hagyatékból. Fotó: Winkler Csaba 1944-es ostroma idején, a dualizmus korának jellegzetes udvari művészetét mutató Halmi és Zascherajzok ugyancsak a kastéllyal kapcsolatos műtárgyállományt gyarapították. E csere révén került a múzeum birtokába a Thoroczkai-Wigand Edének tulajdonított ebédlőbútor (1 db tálaló, 1 db asztal, 4 db támlásszék), egy Nagy Sándor-festmény, egy Undi Mariska-kárpit. A Kampis-hagyatéknak egy-két tétele a múzeumban maradt: elefántcsontból és selyemből készült legyező, amelynek egyik színén csipkeborítás, a másikon pedig Lotz Károly allegorikus festménye található sajátkezű aláírásával és az 1883-as évszámmal jelezve. A széleken további aláírások: Molnár Viktor, Franz Bayros, Fadrusz János, Massenet, Goldmark Károly, Saint-Saens, Erkel Ferenc, Jókai Mór, G. Puccini, Ch. Gounod, Apponyi Albert, Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor, Székely Bertalan, Kiss József, Zichy Mihály, Joseph Kainz, Gárdonyi Géza, Agai Adolf, Gromon Dezső, Hugonnay Vilma, Baross Dezső és Eleonóra Duse. Ellenőrizhetetlen hagyomány szerint a legyező Blaha Lujzáé volt. A Kampis-hagyatékból származik két eredeti Kossuth-levél is, az egyiket 1887. december 21-én írta Turinból Hevesi Józsefnek, a Magyar Szalon szerkesztőjének, a másikat 1888. június 27-én San Pietroból ismeretlennek. A Kampis-hagyaték mindenképpen értékkel gyarapította a várost, mert az eladás és a csere útján a gyűjtőkörbe tartozó tárgyakkal növekedett a múzeum állománya. Csupor Zoltán Mihály (1919-1995) tordasi plébános, szalézi szerzetes hosszú élete folyamán egy több ezer darabból álló művelődéstörténeti gyűjteményt hozott létre, melyeket a tordasi templom falához épített kis szobákban és folyosókon tárolt. Lelkesen fogadta az iskolásokat, érdeklődőket, derűs, történetekben és legendákban gazdag tárlatvezetését hallgatva, demonstrációs trükkjein ámulva egy elvarázsolt labirintusban érezhette magát a látogató. Szalézi szerzetesként nagy szeretettel és eredményességgel végezte tanítói munkáját, óráihoz szemléltető eszközöket készített a diákoknak, melyre egyházi felettesei is felfigyeltek. 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása után Csupor Zoltánt is megfosztották a tanítás lehetősé133
