Farkas Rozália szerk.: Múzeumtörténeti és régészeti tanulmányok (Studia Comitatensia 28. Szentendre, 2004)

Csupor Zoltán gyűjteménye. Fotó: Kerényiné Bakonyi Eszter gétől, de legalább papi szolgálatban maradhatott. Tor­dasra került, amelynek világhírű szülötte Sajnovics János jezsuita tudós, nyelvész és csillagász. Csupor Zoltán gyűjtő- és kutatómunkája kezdetben Sajno­vics tevékenységéhez kötődött: megszerezte a tudós híres művének, a magyar és a lapp nyelv rokonságát bizonyító Demonstratio.. .-nak eredeti kiadását (1770), Sajnovics társának, Hell Miksának a csillagászati év­könyvét 1791-ből, értékes régi térképekre tett szert. Majd egyik téma hozta a másikat, és egyre bővült a gyűjtőkör. Gyűjteményének volt néhány dualizmus kori darabja, melyeket kölcsönkért a gödöllői múze­um az Erzsébet királynénak emléket állító kiállításra. A gyűjtő és Gödöllő közötti jó kapcsolat eredménye­képpen 1987-ben a város életjáradéki szerződést kö­tött Csupor Zoltánnal, akinek 1995-ben bekövetke­zett halála után a Gödöllői Városi Múzeumba került a több ezer darabból álló gyűjtemény. Állandó kiállítás mutat be egy reprezentatív válogatást gaz­dag anyagából: barokk kandeláberek, XVI. Lajos stí­lusú ülőgarnitúra, 19. századi főúri női ruha, ónémet állóóra, ereklyetartók sokasága, 1739-ből származó zsebnapóra, Deák Ferenc pipája, a Nemzeti dal egy rózsalevélre írva - a példák jelzik a gyűjtemény sok­színűségét. Ennél a magángyűjteménynél is élt a múze­um a csere lehetőségével: 1999-ben elcserélt a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvánnyal Csupor Zol­tán gyűjteményéből 80 darab híradástechnikai és pos­tatörténeti eszközt. Többségük alapos javításra, felú­jításra szorult. Mivel az adományozó által Gödöllő városával kötött életjáradéki szerződés nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a gyűjtemény egyes da­rabjai szakmúzeumokba kerüljenek, megállapodtunk, hogy a híradástechnikai eszközök fejében a Postamú­zeum a gödöllői művésztelep volt alkotóitól szárma­zó műalkotásokat vásárol a Gödöllői Városi Múzeum részére. A cserefeltételek, amelyeket jóváhagyott Gö­döllő Város Önkormányzatának Képviselő-testülete, valamint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztéri­uma Múzeumi Osztálya, igen kedvezőek: A Gödöllői Városi Múzeum igen fontos képzőművészeti alko­tásokhoz jutott, ezenkívül az a lehetőség is fennma­radt, hogy ha alkalomadtán híradástechnikai vagy postatörténeti jellegű kiállítást kíván rendezni vagy a Csupor-gyűjteménynek e részét kívánja bemutatni, múzeumi kölcsönzés keretében hozzájuthat az elcse­rélt tárgyakhoz. Ignácz Ferenc 1990-ben adományozta gyűjteményét a Gödöllői Városi Múzeumnak. A gödöllői születésű Ignácz Ferenc 1980 óta él Ausztráliában. Az Austra­lian Museum (Sydney) állat- és növénypreparátumok­kal foglalkozó osztályának munkatársaként járta Óceánia szigetvilágát, jelenleg nyugdíjasként folytat­ja a gyűjtőmunkát. Pápua Új-Guineába a civilizáció által kevésbé érintett természeti népek életének megismerése vonzotta. Visszatérő látogatásai során sikerült jó kapcsolatot kialakítania az ott élő em­berekkel. Célul tűzte ki, hogy „...lehetőségemhez mérten menteni, ami menthető az utókor számára, ­művészetükből és életvitelükből mindazt, amivel hi­telesen be tudom mutatni a múltat és a jelenkori éle­tet." Magyar viszonylatban egyedülálló gyűjtemé­nye gazdag ízelítőt ad Pápua Új-Guinea, Polinézia és a Fülöp-szigetek lakóinak életéből. Szinte az utolsó pillanatban gyűjtötte be az őslakosok mindennapi éle­tének használati tárgyait, íjakat, nyilakat, szigonyo­kat, halászhálókat, a földművelés primitív szerszá­Az Ignácz Ferenc gyűjteményét bemutató óceániai kiállítás. Fotó: Kerényiné Bakonyi Eszter 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom