Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)

KÉSŐ KÖZÉPKOR TÖRÖKKOR EGYHÁZSZERVEZETE A késő középkor tanulmányozásához számos forrásgyűjtemény segíti a kutatókat. A korábban említetteken kívül az Anjou-kori és a Zsigmond-kori okmánytár vagy Csánki Dezső történelmi földrajza a Hunyadiak korában nyújtanak kiváló alapot témánkhoz. A késő középkorban az egyházmegyék területi beosztása az Árpád-korban kialakult rendszert követte, azonban jelentőségük, befolyásuk tekintetében hangsúly eltolódás történt. Országos viszonylatban az esztergomi érsekség elsőbbsége érvényesült akalocsa-bácsi érsekséggel és a többi egyházmegyével szemben. A főegyházmegye hatalmát csak fokozta, hogy számos, a megyéspüspök kormányzása alól kivett terület, a királyi egyházak és prépostságok is hozzátartoztak. Az egyházon belül a papság hierarchikus megoszlása rendkívül széles skálán mozgott, a külföldi tanulmányok elvégzése után főpappá kinevezettektől az írni-olvasni sem mindig tudó, emlékezetből miséző falusi papokig.

278 Bár a váci egyházmegye a középkorban a legszegényebb püspökségnek volt mondható, mégis a legtekintélyesebb püspököket mondhatta magáénak, mivel püspökei a király környezetének legtekintélyesebb tagjai voltak. A 13-14. század fordulójától a késő középkor új építészeti stílusa, a gótika térnyerése általánosnak mondható. Megváltozik a templomok alaprajzi elrendezése, a falak megnyúlnak az ég felé, ez magasabb ablakkiképzéseket tesz lehetővé, melyeket színes üvegekkel díszíthetnek. A falakat kívülről támpillérekkel támasztják meg. A sokszögű terek lefedése változatos bordaprofilú boltozatokkal történik hálós vagy csillagalakzatban. Számos egyházi épületet megnagyobbítanak, egyben az új, gótikus stílusban átépítenek. Ez az épületek belső kiképzésében, felszerelésében is jelentős változásokat hoz magával. A 15. századra az egyházi építkezések területén a székesegyházakról a városi plébániatemplomokra tolódott át a hangsúly. Ennek okát Mályusz Elemér abban látja, hogy az altemplomos, román stílusú érseki és püspöki egyházak korszerűsítése, azaz megnagyobbításuk és gótikus átépítésük az Anjou-korban véget ért, s így a Zsigmondkor prelátusai mentesültek az építkezés terheitől. A polgárság - vagyonosodásával karöltve - a hatalmas székesegyházaknál díszesebb plébániatemplomok építésébe fogott. A Zsigmond-kori polgárság egyházi építkezését olyan hullámhegyhez hasonlítja, amelyhez hasonló csak a barokk építészetben fog jelentkezni.

280 Az épületszobrászat és a kismüvészetek is hatalmas lendületet kapnak a plébániatemplomok építésével egy időben. A bencés, ciszterci és premontrei szerzetesrendek száma a 14-15. században alig növekszik, nagyobb részükre a stagnálás jellemző. Rendszerint a 12. században kialakult birtokhatáraik között maradnak. A 13. századdal meginduló városfejlődést a koldulórendek, a domonkosok és ferencesek követték, utóbbiak nagyobb ívű fejlődést a 14-15. században elérve. A 14. században jelentős egyházi építkezések fűződnek I. (Nagy) Lajos király nevéhez. Ez időben a remeterendek közül az egyetlen magyar alapítású rend, a pálos kolostorok terjedése szembetűnő. De Lajos király is különös gondot fordított a Mályusz 1971. 139., Marosi 1987. 143-144. A földesúr számára hasznosnak bizonyult, ha kegyúri hatalmánál fogva kevéssel beérő falusi papot alkalmazott. Mályusz 1984. 265. 279 Kubinyi András: Váci püspökség. In: KMTL 1994. 705. és Marosi 1987. 79. 280 Mályusz 1984. 250-251. 199