Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896
Végül az 1848/49-es dicső harcok befejezéséről szóló híradás Abonyi Lajos tollából: augsztus 15-én váratlanul megjelent Abonyban négy-öt lovashuszár, „... kik a világosi augusztus 13-i fegyverletételből szökve, éjjel-nappal menekülve, itt vettek először alkalmat magukat kipihenni, ruháiktól szabadulni s elrejtőzködésükről gondolkozni." i2 A világosi fegyverletétel után néhány hétig még bíztak az abonyiak a forradalmi vívmányok megmentésében, de az aradi vértanúk kivégzése után megértették, hogy elbukott a szabadságharc. 1848/49 emléke azonban kitörölhetetlenül megmaradt: a „Táborhegy"és a „Perczel kútja" földrajzi névként vonult be mindennapjaikba, 186l-ben és 1867-ben pedig országos érdeklődést felkeltve tettek hitet a kossuthi eszme mellett. ÖNKÉNYURALOM, KIEGYEZÉS, DUALIZMUS. GR. TELEKI LÁSZLÓ ÉS A REBELLIS ABONY A szabadságharc idején többnyire osztrák csapatok állomásoztak Abonyban, ezért a bukás utáni első hetekben alig érezték meg a sorsdöntő változást a város lakói. Októberben viszont központi rendeletre megalakult a helyi ellenforradalmi elöljáróság, kezdetét vette a hazatért honvédek üldözése is. Csupán 45 olyan volt honvédről küldtek jelentést a felsőbb hatóságnak, aki a harcok után visszatért a városba. M Abonyi Lajos monográfiája szerint viszont 114 volt abonyi közlegényt soroztak be büntetésből 12 évre a császári hadseregbe.^ Egy részüket még a fegyverletételkor, más részüket bujdosás közben fogták el. Az abonyi tisztek nagy része idejében a komáromi várba ment, ezért amnesztiában részesült. A többi tisztet évekig zaklatták. „Danielisz János, Szily István, Jeszenszky János csak imént szabadulva az aradi fogságukból, bár rövid időre, de ismét befogattak a Nájgebájba" 1849 végén. (Neugebaude, a hírhedt újépület) - olvashatjuk Abonyi monográfiájában. Danielisz Jánost 1850-ben halálra ítélték, majd várfogságra mérsékelték az ítéletet. 1855 októberében tért vissza ismét Abonyba, melyet hosszú ideig nem volt szabad elhagynia. Évekig nem hagyhatta el a várost Antos János, Forró Elek, Ruttkay József, Ruttkay Mihály, Szily István, Tamás Lajos és Mórocz Kálmán sem. tí A házkutatások, meghurcoltatások a polgári lakosságra is kiterjedtek. „A terrorizmus ereje az októberi napokban hágott legmagasabb fokára, a Ruttkay család üldözésével, Ruttkay József elfogatásával, feleségének, Kossuth Luizának Pestre internálásával, ... De megszenvedtek azok is, kik velők személyes baráti összeköttetésben állottak, azok között Csernus Jozefa, egy tizenhat éves, emelkedett lelkű kisasszony, mint Kossuth Luiza Ruttkayné barátnője ... a Nájgebájba, börtöbe hurcoltatott. Elfogatásakor a Rákóczi indulót játszotta el az őt elfogni jött vasas tiszteknek." - írja Abonyi Lajos. % 1849 decemberében alakult meg az ellenforradalmi rendszer helyi karhatalmi egysége, az egy káplánból és öt közlegényből álló, szokatlan, hegyes vassisakot viselő zsandárság, melynek ellátásáról és elszállásolásáról a városnak kellett gondoskodnia." Súlyos terhet jelentett a császári katonaság ellátása is. 1849. július 20-tól december 15-ig pl. csupán az abonyi közbirtokosoknak 9115,5 font lisztet, 13-949,5 porció zabot és 8009,5 porció szénát kellett beszolgáltatniuk. 1850-ben januártól áprilisig 7208 porció kenyeret, ugyanannyi zabot és ugyanannyi szénát követeltek a várostól. 3 ' 4 Az abonyi köznép szabályosan kifizette az 1849-es vármegyei adót, a császáriak azonban az év őszén ismét beszedték azt. 39 A korábban adómentes közbirtokosságra az 1848/49-es évre visszamenőleg 1425 ezüst forint adót vetettek ki 1850 februárjában.'* 0 A közbirtokosság, - amelynek a forradalomban betöltött szerepe miatt üldözött Jeszenszky János volt továbbra is az igazgatója többszöri felszólítás ellenére sem adózott. A helyi elöljáróság irata szerint az adóbehajtással kapcsolatban még 1850 augusztusában is „... sikertelen az eredmény, mert senkitől sem rovatott le semmi'" 11 450