Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Ikvai Enikő: Petőháza népéletéből és hagyományvilágából

Nagyböjtben a hangos játékot tiltották az öregek. A fiúk változatlanul hancúroztak, de a tilalom leginkább a dalos leány játékokra vonatkozott. Éppen ezért böjtben a lányok a már korábban leírt „köcsögözést" (tejesfazék egymásnak dobálása) játszották. Húsvét meghozta a tavaszi vidámságot. Mint ahogy a természet, így az ember is felszabadult lett, vidám lett, új életet kezdett. Húsvét vasárnapja csendes ünnep volt. A pap kora hajnalban a templomban húst szentelt és tömjénfüsttel megáldotta a kosarakba odavitt ételt. Ezekben a kosarakban a böjtöt föloldó, egy alkalommal elfogyasztható reggelije volt a családnak. Egy sonka (vagy lapocka), fejenként 2 festett főtt tojás, torma, fehér fonott kalács. Ezek morzsáját és maradékait nem volt szabad eldobni, esetleg aprójószágnak kellett adni. A letisztított lapocka a következő évig a padláson a léc alá dugva védte a házat a tűztől, villámtól, majd amikor az új került a helyébe, a tavalyit elégették a konyha tüzében. Petőházán csak piros vagy „'hagymaszínű" tojásfestés volt, nem cifrázták. Húsvéthétfő már a felszabadult vidámság napja volt. A lányok ekkor énekelték a falun végig a már közöli „Isten jónap, Bébic mester" hidasjátékot, délután meg labdáztak, tojást dobáltak fel a levegőbe a „Nyárosban" az Ikva partján. A fiúk pénzeztek, gomboztak, de még inkább tojásba vágtak pénzt. A tojást letették a ház falának a tövébe, kimértek öt „lábfejet", oda egy „sértíst" húztak. Ezt a cipő eleje érhette csak. Innen kellett kellő ügyes mozdulattal a tojásba vágni a pénzt (ma 2 forintot, régebben réz 20 fillért, vagy más rézpénzt). Ha a pénz beleállt a tojásba, a dobóé volt a tojás és a pénzé is megmaradt. Ha „sértette" (érintette) még egyszer dobhatott. Ha mellé dobott, a tojás tulajdonosáé volt a pénz. Pünkösd vasárnapjának legszebb eseménye a „Pünkösdi királyné járás" volt. A szokást részletesen cikkben közli Petőházáról Iváncsics Nándor (feldolgozva az irodalmat is), így csak az iskolában is alkalmazható énekelhető szöveget közlöm, az alkalom rövid ismertetésével.

89 Egy utcabeli, serdülő kislányok négyen összeszövetkeztek, kerestek maguknak egy értelmes, szép „kiskirálnét", szereztek egy szép nagy rojtos tarka ken

r dőt, gyakorolgatták az éneket', virágszirmokat gyűjtöttek a kiskirályné kosarába és pünkösd napján egész nap köszönteni jártak a házakhoz, ahol a jó kívánó, szerencsét hozó köszöntésüket némi aprópénzzel jutalmazták.

90 Iváncsics Gizella (38. é.) 89 IVÁNCSICS Nándor, 1958. 172—175.; Ld. még PODMANICZKY Zsuzsanna, 1943. 82—83. 90 A rábaközi és szigetközi közlések szövege általában hasonlít a petőházihoz. Vö. BARSI Ernő, 1971. 39—40.; 1983. 130—134. 459