Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Losonci Miklós: Boromisza Tibor festői életműve

fokán. E két helyen megtaláltak magukat: Egry végérvényesen, Boromisza Tibor átmenetileg. Jellemző Boromisza Tibor hiúságot legyőző küldetéstudatára, hogy nem haragudott meg Szép Ernőre, amiért Hortobágy-kötetét Mühlbeck Károly illusztrálta nagyon közepesen, csupán fogadta, megértette az író bocsánatkérő szavait. Hortobágyi útja során került közelebbi barátságba Bajcsy-Zsilinszky Endrével és Káplár Miklóssal. Ezen levélváltások során tudjuk meg, hogy Boromisza több cikket küldött az Előőrsnek, Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjának 1930-ban. A politikus így ír a festőnek 1930. október 20-án: „A Csontváryról szóló cikkedet le fogom adni és egészen egyszerű technikai okokból maradt eddig is el a közlése, kérlek ne vedd ezt rossznéven." A következő számban- meg is jelenik az írás. Boromisza méltatja Csontváry pályáját, a magyar kultúra hősi halottjának nevezi, de a hozsannázást üresnek véli, egy hozzá méltatlan társadalom frázisának tartja. Érdekes adatot is megörökít: „Vagyunk, akik emlékezünk a kis furcsa öregre. Itt is járt a hortobágyi nagycsárdában. Ahogy legendázzák, egy nagy hosszú és keskeny képet cselekedett. Kiszaladt a nagyhidra, szétnézett a pusztában, beszaladt a csárdai szobába és festett. Miért nem kint dolgozik — kérdezte egy idevalósi, minek a fáradságos ki-be szaladás? Hát kérem, az ember kint megfigyel, aztán átértékeli és festi. Nem rabszolgája a művész a természetnek!" Boromisza figyelme, hogy -ezt a szájról szájra járó történetet megmentette, hozzásorolhatjuk képzőművészetünk lassan teljessé váló Csontváry-eposzához. Boromisza ebben az időben Kelet felé tájékozódott, ezt az orientációt javasolta festészetünk új hullámának, s Káplár Miklós ehhez az ideához társulva jegyzi meg hozzá írott levelében, hogy Rippl-Rónai József is a kínai, japán festészet tanulságait javasolta vizsgálni a Káplárral folytatott beszélgetésben. A Hajdúböszörményből keltezett levelek jelzik, hogy számára ez a vidék elegendő a festészet nyersanyagának. Szőnyi Zebegényben, Egry a Balatonnál érzett hasonlót. Boromisza más alkat volt, számára a Hortobágy, akár Gsontvárynak csak egy állomást jelentett a motívum keresésében. Különben ekkor divat a magyar népművészet, sajtóitudósítás' számolt be arról, hogy hortobágyi szűrmintákat alkalmaztak francia teniszklubok öltözékem és a londoni női kalapok is magyar motívumokkal díszítettek. Boromisza Tibor nem ilyen megújulást sürget, hanem radikális művészetpolitikát, s ezzel kapcsolatban Gandhi indiai példáját és a keleti tájékozódást tartja fontosnak. Tieff Gézának nyilatkozza még 1928-ban, hogy ő az első magyar buddhista, s rovásírásos szignálását az Ázsiához való tartozás jelképének tekinti. Ugyanitt említi meg, hogy „Sokszor voltam "Újpesten;. Szeretem a gyárakból kitóduló tömeget figyelni; a tömegmozgást." À látvány megegyezik, de Derkovits, József Attila szemlélete más, Boromisza Tibor hortobágyi látogatása mintegy a népi írók haladó mozgalmának egyik előzménye, ezért ír erről a sorozatáról oly szolidárisán Havas Zsigmond és Szép Ernő mellett Féja Géza. Vajon érintette Boromisza Tibor szemléletét a fajelmélet? A Magyar Képírók Képzőművészeti Egyesüleltének elnöke volt, s hirdette, hogy пет- magyarkodást, hanem magyar művészetet akar teremteni társaival. E társak — Büky Béla, Antal József, Mokry-Mészáros Dezső, Némethy Béla, Zimbróy-Gulyás Ferenc, Muhoray Mihály, Illésy Péter, Fáy Aladár, Hangay-Szabó Miklós azonban értékeiket összegezve csak mérsékelt színvonalú csoportot voltak képesek szervezni, s hiába vallották Ady Endrét, Bartók Bélát és Kodály Zoltánt eszményeiknek, művekkel nem tudtak felzárkózni hozzájuk. Boromisza Tibor kivé122