Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - IV. fejezet. A jenői uradalom leírása

árnyékát is alig mutatják. De akármilyenek is, a valóságnak megfelelően írjuk le azokat.

1. Csepel falu: ettől kapta a sziget a nevét. A nagyobb meder partján települt Promontór tájékán, a sziget fejétől egy fél óra járásra. Nemcsak híre van annak, hogy egykor nagyobb és nevezetesebb volt, de a szétszórtan levő házak romjai is azt bizonyítják, köztük néhány nemesi épület nyoma maradt fenn. Később a háborúk viszontagságai miatt annyira elnéptelenedett, hogy bár fekvése szerint első, de a település nagysága szerint jóval a sziget többi falva után kell helyezni. A folyó partján szétszórtan települt néhány alacsony épülete. A falu számára a szigeten csak szerény határ áll rendelkezésre. Észak és kelet felé ültetnek valamicskét, de a talaj homokos, a búzát nem tűri meg, csak némiképp a kevert gabonát. Ez a föld igazán megköveteli a trágyázást és a háromszori szántást. Legelője nincs, ami szénatermő hely van, az a földesúrhoz tartozik. Erdeje sincs, csak szerény cserjék a folyó és a falu között. A folyón túl a Promontóriumban akad számukra valami földművelési lehetőség. Ott kis szőlőik is vannak, amit nemrégen kezdtek ültetni. A legeltetésre kevés lehetőség van, s ezért a szarvasmarha sovány és a téli szállásokon elerőtlenedik. A lakosok nagyrészt rácok, pár év óta németek is kerültek ide, ezeknek a falu felső részén vannak házaik. Ez a vegyes lakosság mind római katolikus, s istentiszteletre Budára járnak.

Csepel 1717-ben települt, a Sabaudiai (Savoyai) Eugen herceg a földesura. Van 21 szabadon költöző jobbágya, közülük 10 délszláv, két magyar és kilenc német nevű.

2. Szent Miklós az előbbitől téli napkeletre egy szűk mérfölddel, a Dunának a másik partján, a Harasztitól Taksony felé vezető részen, közelebb ehhez, mint amahhoz. Kissé jobb helyzetben van és több épülettel rakja meg a partot, de a török időkben ennek is hasonló volt a sorsa. Főleg abban a viharos időben, amikor Budát ostromolták, amikor is a törökök, majd az őket követő németek és magyarok elől a szigetekre menekültek. A falu házai egy utcában nyugatról kelet felé tartanak a folyó felé, s ettől bizony sok károsodást is szenvednek. Mert valahányszor a folyó megárad, a kizúduló víz nemcsak a falút önti el egész a templomig, hanem a szántóföldeket is módfelett károsítja. Egyébként a határ kicsi, alig lenne elég a falu egyharmadának, ha a szomszédos pusztákból nem pótolnák. Északról ugyanis Szőlős, nyugatról pedig Háros van a szomszédságukban, s közülük ennek harmadrésze, amaz pedig teljesen az ő birtokukban van. A talaj itt is homokos, de néhol keveredett jobb földdel és a közönséges búzát megtermi, különösen, ha megtrágyázzák és háromszor

147