Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - IV. fejezet. A jenői uradalom leírása

megszántják hatökrös igával. Erdő itt sincs, csak bozót és a legelőjük sem valami híres. Sűrűn előfordulnak homokhalmok borókafenyővel és tölggyel borítva, s ezek a vadak számára jó menedékül szolgálnak. Szőlőt is művelnek, részben északon, részben kelet felé, pirosat, de csak házi használatra. Azon a részen, ahol a sziget dél felé fordul, a falu határa a tököliekével érintkezik.

Szigetszentmiklós régtől fogva lakott, földesura a Savoyai Eugen herceg. Van 45 jobbágya (16 örökös, 23 szabadon költöző és 6 árva, özvegy, illetve tehetetlen), 30 házas zsellére (négy örökös, 21 szabadon költöző, öt özvegy), továbbá hat alzsellér és egy tehetetlen öreg. A 82 összeírt családfő mind magyar.

3. Csép, az előbbitől egy mérföld távolságra, ugyanazon a parton dél felé terül el. Annyira közel a Dunához, hogy amikor az kiönt néha, Szentmiklóshoz hasonlóan nagyobb veszedelmet hoz rá. Az épületek — kevés és igénytelen — a folyó partján hosszában helyezkednek el. Ezekben élnek a rác lakosok, de a folyó kisebb áradása alkalmából sem lehetnek nyugodtak. Egy részük a régi ide rakott rác településnek a maradványa, részben újabbak költöztek ide. Az ellenség sűrű látogatása miatt ugyanis azok a régiek megfogyatkoztak. A török háborúkban és a belső zavargások idején gyakran szétszóródtak, s igen ritkán tértek vissza, sőt a legtöbbjük idegenben pusztult el.

Amiután Buda a keresztények hatalmába visszakerült, nem kevesen jöttek Szerbiából. De mihelyt a Rákóczi-féle zavargások idején a betöréseket és a fosztogatást már nem tűrhették, a falut elhagyván, egyesek a szomszédos Tökölbe, mások egyéb felé futottak széjjel, és idegen helyen húzták meg magukat hét évig, amikor is a zavargások lecsillapodása után ismét visszatértek, és az elhagyott és a földdel egyenlővé tett falu romjait ismét birtokukba véve kezdték felépíteni. Van templomuk rác szertartású, amelyet övéik adományaiból emeltek. A többi a szegénység képét mutatja. Azonkívül ugyanis, hogy a határból csak szerény és az életük fenntartásához alig elégséges művelést tudnak biztosítani, máshonnan alig akad valami, ami kiemelje őket a nyomorúságból. Az is, amit a kicsiny és terméketlen területen a földművelés hoz, azt az áradás gyakran elviszi, vagy megkárosítja. Ugyanez a helyzet a kaszálóknál is. Ezek ugyanis a part szélén vannak, s már kisebb áradásnak is ki vannak téve. Máskülönben a folyótól távolabbi rész homokos és homokbuckákba megy át. Tehát sem vetésre nem alkalmas, sem legelőnek. Azon a részen, ahol Szentmiklóssal határos, északra alacsony bokrok virulnak a dombokon és sok borókafenyő. De ezek is az úr vadjai számára vannak fenntartva, amikben itt igen nagy a bőség. Nyugatról a tököli

148