Ikvai Nándor (szerk.): Bél Mátyás Pest megyéről - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 10. (Szentendre, 1977)

II. rész. A megye leírása járásonként - IV. fejezet. A jenői uradalom leírása

a sziget Budával szemben nem kevésbé kedvező fekvésű, mint ellenséges, ha idejében nem fordítják a javukra.

No de elég ezekről ennyi! A mi időnkben a császár jóvoltából Savoyai Jenő herceg birtokába került. Ezért az írók, a tanultak is és a hízelkedésre nem hajlamosak is nem haboznak a szigetet „Jenődnek nevezni. Annak a topográfiának a szerzője, akiről már szóltunk, mondja: „A végső sziget Buda és Szent Gellért hegy alatt kb. 11 mértföldnyire terjed ki, s eddig Csepelnek nevezték, lassanként azonban >*Jenői«-nek kezdik mondani, mivel a dicsőséges Jenő herceg annak a kiépítésére és díszítésére sokat áldozott.” (A mai Magyarország topographiája 53. oldalán). Nem kell tehát a Cerographia Hungáriáé írójának, ennek a nagy tudású férfinek felróni, hogy amikor a Dunáról megemlékezik, ezt mondja: „a Buda és Pest mellett lefutó folyó szokása szerint több szigetet alkot, amelyek közül a legnevezetesebb, amelyet Csepelnek, mások Ráckeve-nek, a németek Ratzenmarcknak, most pedig fenséges megújítójárói »Jenőidnek nevezik.” (De istro sive Danubio 15. oldalán, kiadva Nagyszombat, 1734.)

Valóban irigynek kell annak lenni, aki anélkül, hogy a régit eltörölné, ezt a nevet el merné vitatni a szigettől. A Jenő Magyarország iránti érdemei halhatatlanok, s ezért azokat minden megtisztelő módon át kell hagyni az utókorra. S ha valaki ezt nem is akarja, ne támadja azokat, akik ezt teszik, s vigyázzanak, hogy ne vétkezzenek e nagy férfiú emléke ellen. Ennyit a szigetről! Most pedig következzenek a város és a falvak.

c) A CSEPEL-SZIGET VÁROSAI

Egy város és kilenc falu települt meg Csepel szigetén. Amint az imént láttuk, Oláh a maga korában négy várost említ. Csepelt, amelyről a sziget a nevét kapta, Thökölt, Szentmártont és Kevit. Nincs miért kételkednünk abban, hogy valamikor ez a királyi üdülőhely több várossal is dicsekedett, amelyek aztán az oly sok háború pusztításai következtében elkopva, kicsiny és majdnem lakatlan falvakká süllyedtek. Az oly sok csapás közepette egyedül Ráckevi maradt meg, s kétségkívül elnyerte volna az előbbi külsejét, ha a sors meg nem fosztotta volna igen jó földesurától.

138