Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Darkó Jenő: Adalékok a XVIII. századi Pest megye népességi viszonyainak értékeléséhez, különös tekintettel a görögkeletiekre

Darkójenő Adalékok a XVII. századi Pest megye népességi viszonyainak értékeléséhez, különös tekintettel a görögkeletiekre

1 A mostani alkalommal exponálni kívánom a kontinuitás és a diszkontinuitás kérdését a török hódoltság utáni idők és a török hódoltság népessége egymáshoz való kapcsolatának tükrében. Azért bátorkodom ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert erre vonatkozóan két iratot találtam: 1695ből egy leányfalusi határper iratát,

2 és a csepelszigeti uradalom összeírását 1650 körül.3 A török kor népességi viszonyai meglehetősen foglalkoztatták a magyar történetírást, és annak ellenére, hogy a kérdésnek messze ható elvi jelentősége van, mindmáig nem jutott - megítélésünk szerint - kellő eredményre. A vonatkozó irodalomból mindenképpen meg kell említsük SZABÓ István immáron az emlékezetből kikopott - "A magyarság életrajza"

4 című munkájának e kérdésben határozott állásfoglalását. Úgyszintén utalnom kell Szekfü Gyulának a "Magyar történet'^ megfelelő helyén kifejtett markáns álláspontjára, miszerint б azt mondja, hogy a kérdést szintézisben kell látnunk: a magyar népelem pusztulása, a magyar termőföld pusztulása új népelemek megjelenésével függött össze. Ebben a kérdésben, úgy tűnik, eltér az újabb történeti irodalom

6 álláspontja, miszerint ugyanis teljes mértékben átvette azt a szerb történetírástól kezdettől fogva következetesen képviselt álláspontot?, miszerint a török uralom alá került országrész pusztuló magyarság helyén szükségszerűen balkanizálódott az a népesség, amely a török uralom alatt ezen a területen megtalálható. A továbbiakban a kérdésre adandó válasznak csak rövid vázlatát adnám. Ezúttal vizsgálódásaimat első sorban az egykori Pest megye egy részét kitevő Pilis megye területére korlátoznám. Számunkra Pilis megye azért is érdemel különös figyelmet, mert hiszen a megyéhez Mohács előtti korszakban két jelentős várbirtok is tartozott, az egyik a Szentendrei-sziget (más néven: Rosdsziget), a másik a Csepel-sziget. Míg a Csepel-sziget királynéi birtok volt,

8 a Szentendrei-sziget9 pedig királyi birtok volt. Ezt a területet a török idők alatt folyamatosan adóztatták a komáromi végvár vitézei. A különböző időpontokban (1588,1626-27,1635,1639,1643,1647, l66l, 1668, 1683 és 1688-ban) felvett dicalis-összeírásokból viszont egyáltalán nem találunk utalást arra, hogy ezen a területen a pusztuló magyarságon kívül valaki más is lakott volna ezen a vidéken.

1 о Éppen azért rendkívüli módon félrevezető, amikor a történeti irodalom egyoldalúan, a betelepülők szempontjából tárgyalja a XVI-XVII. században Pest-megyébe betelepülő görögkeleti rácság kérdését mind a Csepel-sziget, mind a Szentendrei-sziget (Rosd-sziget) esetében. A kérdésben mindenekelőtt utalni szeretnék Ráckeve város privilégium-levelének a pozsonyi káptalan előtt történt megújításával

11 kapcsolatos bonyodalomra, ami jelentős mértékben sértette az akkor már ott birtokos Esterházyak érdekeit,

12 és éppen azért Ráckeve kiváltságai körül ebben az időben kibontakozott küzdelemnek van egy érdekes társadalom- és gazdaságtörténeti aspektusa, de most ez alkalommal csak utalni kívánok erre a kérdésre. Mindenekelőtt Takáts Sándor kutatásaiból ismerjük III. Ferdinánd 1655. június 24-én kelt levelét^, miszerint is a győri végekben lakozó rácok, így "Kapellet Péter fővajda, Vályi Zsigmond, Fogas Péter, Rácz János és Monaszterly 198