Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Mészáros László: Kossuth Lajos emléke Nagykörösön
Nem sokkal ezután Bakos Ambrust nagy megtiszteltetés érte, Kossuth Lajos kormányzó június 15-én a Hétszemélyes tábla bírájává nevezte ki.6 Kossuth a későbbiekben is többször, így 1849. március 17-én is kiáltványban fordult a Duna-Tisza köze népéhez, népfelkelést hirdetve. Nagykőrösről háromszor szálltak hadba a nemzetőrök összesen mintegy 1500-an, sokan a fegyverletételig kitartottak. A „nagy idők” elmúltával Kossuth emigrációba kényszerült, de emléke nem halványult el a magyar nép emlékezetében az önkényuralom éveiben sem. A parasztság neki köszönhette felszabadulását a földesúri terhek alól, és ezután már tulajdonosként birtokolhatták az addig csak használatba kapott földeket. Az egyszerű emberek atyjuknak tekintették, „Kossuth apánknak” nevezték és őrizték emlékét. Sokan bíztak abban, hogy Kossuth hazatér, és újra élére áll egy szabadságmozgalomnak. Nagykőrös kiállt a szabadságharc ügye mellett, amikor a bukás után befogadta az önvédelmi háborúban részt vett „rebellis” tanárokat, akik a főgimnáziumban Arany János tanártársai voltak: Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Salamon Ferenc, Szász Károly, Mentovich Ferenc, Jánosi Ferenc. „Nekünk valóban jó menedékhely volt ez a zordon időkben: az együttlét és összetartás elviselhetőbbé tette azt, a mi mindnyájunknak fájt” - írta erről az időszakról Szilágyi Sándor.7 A tiltás ellenére sokan őrizték a szabadságharc tárgyi emlékeit is, például a Kossuthbankókat, nemzetőr-zászlókat. Ezeket elrejtették, ereklyeként őrizték, nemzedékről nemzedékre hagyományozták. Családi levelesládák mélyén őrződtek meg az olyan írások is, amelyek őrizték Kossuth és ’48 emlékét. Ilyen a Magyar Hiszekegy: „Hiszek egy Kossuthban, az ő mindenhatóságában, Magyar- és Erdélyhon újra teremtőjében, ki fogantatott az igazságtól, született Zemplénben, kínoztatott Metternich által, eltemettetett ős Budavárában. Harmadévre halottaiból feltámadott és fölméne Pozsonyba, üle a személynek jobbja felől onnan lészen elítélendő a bécsi eleveneket és holtakat. Hiszek egy Kossuthban, egy felelős minisztériumban, a magyarok egységében és az örök szabadságban. Ámen.” 8 1848 melletti kiállást jelképezte a Kossuth-szakáll viselése is. Sokan hordtak Kossuth-kalapot, a körösi férfiak még az 1930-as években is ilyet viseltek.9 Sok lakásban ott volt a falon egy-egy Kossuth-kép népszerű olajnyomat formájában, vagy az aradi vértanúk emlékfaliképe, a szabadságharc allegorikus ábrázolása. Tudjuk, hogy Arany Juliska karkötője a szabadságharc pénzeiből készült, Kalocsa Balázs honvéd százados kufsteini várfogságában faragott karkötője pedig az aradi vértanúk emlékét örökítette meg.10 Ezek viselése tüntetésszámba ment az önkényuralom éveiben. 1859-ben a nemzeti ellenállás felerősödik. Ennek egyik jele a Nagykőrösön is megtartott Kazinczy-emlékünnepély, amelyet Szilágyi Sándor rendezett a gimnáziumban, december 11-én. Ez a nemzeti hagyományok melletti nyílt kiállás volt az abszolutizmus éveiben. A szabadságharc emlékét idézte 1860 áprilisa is, amikor a Széchenyi István em-6 NOVAK 1987. 67. 7 SZILÁGYI Sándor: Nyílt levél Ádám Gerzsonhoz. In: Ádám Gerzson-Joó Imre: A nagy-körösi ev. ref. főgymnasium története. Nagy-Kőrös, 1896. Vili. 8 MOLNÁR 1938. 110. 9 NAGY 1938. 26. 10 A két karkötő az Arany János Múzeum gyűjteményében van. 318
