Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Mészáros László: Kossuth Lajos emléke Nagykörösön

lékére rendezett gyászmise után a diákok tüntettek: az ifjúság a Szózatot és a Himnuszt énekelve a temetőbe vonult. Május 18-án pedig Petőfi lelkes híve, a híres hegedűművész, Reményi Ede adott hangversenyt Nagykőrösön, amelyen megjelent Arany János is." A nemzeti ellenállás 1861. január 5-én erőszakos formát öltött. Kitört az ún. dohánylázadás. A piacon az osztrák pénzügyőrök elkobozták a dohányt, mire a feldühödött tömeg megostromolta a városházát, ahonnan a fináncok elmenekültek. A tömeget a Kecskemétről vezényelt lovas katonaság verte szét. Az esemény öt halálos áldozatot követelt. Az 1861. évi követválasztáson Nagykőrös ismét azt a Tanárky Gedeont küldte a képviselőházba, akit már 1848-ban is megválasztottak, és aki ott volt Kossuth mellett a ’48 szeptemberi toborzóúton.

1867 májusában megalakult a Nagy-Körösi Honvédegylet, amely célul tűzte ki az elaggott, segélyezésre szoruló 48-as honvédek megsegítését. Elnöke Bakos Miklós orvos-százados volt, akinek elhunyta után a jegyző, Czira Kovács Lajos református lelkész vezette az egyletet. 1890-ben még 142-en éltek a nagykőrösi honvédek közül, nevüket a korabeli névtárból ismerjük.11 12 Megbecsültségüket bizonyítja, hogy az akkoriban évente kiadott nagykőrösi naptárak, kalendáriumok mindig közölték a még élő 48-as honvédek neveit is. 1895-ben csoportkép is készült róluk.13 A leghíresebb közülük a „csonka honvéd”, Szalay József vadászfőhadnagy volt, aki a zabovai szorosban életveszélyesen megsérült 1849 júliusában.14

Az öreg nagykőrösi honvédek gyakran összejöttek a hosszú téli estéken, és mindig felelevenítették a „nagy idők” történéseit. Poharazgatás közben folyt a szó, mesélték a legendás történeteket. A végén, mielőtt elköszöntek volna egymástól, felálltak, és könnyek között elénekelték a Kossuth-nótát: „ Kossuth Lajos azt üzente...” 15

A nagykőrösi 48-as honvédek ott voltak a március 15-i megemlékezéseken, ünnepségeken is. Ott voltak a budavári honvédszobor avatásán 1893. május 21-én, 1894-ben Kossuth temetésén, majd 1900-ban Kossuth nagykőrösi szobrának leleplezésén is. 1896- ban megtekintették az ezredéves országos kiállítást, előtte lerótták „fiúi kegyeletüket” Kossuth Lajos sírjánál. A kiállítás területén a csoport vezetője, Pálinkás Gyula honvéd főhadnagy beszédet intézett bajtársaihoz. Ebben - a korra jellemzően - összekapcsolta Kossuth kultuszát a Ferenc József iránti lojalitással. így fogalmaz: „...mi is, kik egy kimagasló lánglelkü államférfi szent szózatára (...) fegyverrel kezünkben a nép jog védelmében szívvérünkkel patakként öntöztük e szent földnek termékenyítő talaját,...lelkünk sugallatát követve szívünk minden dobbanásával vettünk részt Junius hó 8-án ... hőn szeretett ..., uralkodási erényekben oly gazdag I. Ferencz József apostoli királyunknak letett hódolati felvonulásán...”16

Nagykőrös a 48-as ellenzékiség egyik központja volt, a városban erős függetlenségi párt működött. Hosszú időn keresztül 48-as képviselője volt a városnak Eötvös Károly személyében, akit 1887-től ötször egymás után választottak országgyűlési követté. A választási harcokra jellemző kortesnóták rigmusai Kossuth emlékét idézték föl:

„Kossuth Lajos édes apánk Magas égből tekint reánk.

11 Arany ekkor írta „Reményinek” című versét.

12 MIKÁR 1891.227-229/

13 NOVÁK 1994. 751.

14 NO VÁK 1998.

15 BALANY1 1987.

16 Nagy-Körösi Hírlapok 1896. szeptember 20.

319