Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Mészáros László: Kossuth Lajos emléke Nagykörösön

Magas égből ad jelt nekünk: Bakó legyen a követünk! Éljen a Bakó!”17 Ebből az időből maradt fenn egy Kossuth-címeres tajtékpipa, és egy „Éljen 1848” feliratú kulacs.18 Kossuth 80. és 90. születésnapja valóságos nemzeti ünnep volt az országban. Kilencvenedik születésnapján a nagykőrösi gazdász egylet körmenetet rendezett, este pe­dig bankettet tartottak a Széchenyi-kertben. A körösiek Kossuth nevenapját is megünne­pelték, s aznap kitűzték a nemzetiszínű zászlót is. 1887-ben a Nagy-Kőrös című vegyes tartalmú hetilap így tudósított erről: „Kossuth Lajos névnapját ma ünnepli meg a központi gazdász egylet és városunk több polgára, mely alkalommal a városi vendéglő nagy termében este díszlakomát ren­dez. Ez ünnepélyre Eötvös Károly országgyűlési képviselő is megérkezik, kinek számára több polgárnő egy dísz-szalaggal ellátott virágcsokrot készít.” 19 Kossuth kultusza a kiegyezést követően erősödött fel. Az emigrációban élő volt kormányzó a nemzeti függetlenség szimbóluma lett a dualisztikus rendszerrel szem­ben. Ekkor hívei és tisztelői zarándokutakon keresték fel őt olaszországi otthonában, Torinóban. Számos település díszpolgárává választotta. Nagykőröst 1892-ben érte az a megtiszteltetés, hogy díszpolgára lehetett Kossuth Lajos. Halála nemzeti gyász volt, te­metése óriási részvét mellett zajlott. Emlékét szobrok, közterület-elnevezések örökítették meg. Ma szinte nincs olyan település Magyarországon, ahol ne lenne út, utca, tér elnevez­ve Kossuthról. Nagykőrösön a Vasút utcát nevezték el Kossuth Lajosról, a város főtere — a mai Szabadság tér - pedig 1946-ig viselte Kossuth nevét. A kultusz ezen megnyilvánulásainak nagykőrösi vonatkozásait emeljük ki az aláb­biakban. Egy nagykőrösi Kossuth-emlék története Szathmáry Imre nagykőrösi esztergályos mester tulajdonában volt egy Kossuth-levél, amit nagyapjának, Szathmáry István (1816-1890) 48-as honvédtisztnek írt Kossuth, 1873-ban.20 E levélnek és a hozzá kapcsolódó többi Kossuth-emléknek érdekes története van. Szathmáry István nagyszalontai cipészmester volt, aki a „dicső napokban” hősie­sen küzdött a harctéren. Életét Rozvány György leírásából ismerjük.21 Érdekesség, hogy Szathmáry öt évig tanulótársa volt Arany Jánosnak, Nagyszalontán. Később kitanulta a csizmadia mesterséget, utána tíz évig katonáskodott. 1848-ban önként beállt honvédnak, és a legendás 3. zászlóalj kiképzőtisztje lett. Vakmerő hősiességgel harcolt végig tizen­kilenc csatát mint honvéd főhadnagy, majd századparancsnok. Világos után visszatért Szalontára, ahol folytatta iparát, nagy ügyességgel. Mellékesen kertészkedéssel foglal­kozott, rózsákat ültetett. A város köztiszteletben álló polgára volt. A finom tüzési munka azonban szemét gyengítette, és elvesztette egyik szeme világát. Szathmáry István haza-17 Nagykőrösi Arany János Múzeum Történeti Dokumentáció (= NAJM TD) 77.125.2. Bakó József (1861-1929) református lelkész, 1910-ben Nagykőrös országgyűlési képviselőjévé választották, 48-as programmal. 18 A tajtékpipa és a kulacs az Arany János Múzeum állandó kiállításán látható. 19 Nagy-Kőrös 1887. augusztus 28. 20 NAJM TD 70.250.1. Az eredeti levél gépelt másolata. 21 NAJM TD 70.250.3. 320

Next

/
Oldalképek
Tartalom