Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
A földművelé folklórja - Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz elemei az alföldi néphagyományban
Csongrád megyében az antropológiai vizsgálatok nyomán is jól kimutatható az odatelepített új lakosság.776 Egy nagyobb közösség az áttelepülés után tradícióit hosszú időn át megőrzi. Az egy helységbe, egy tömbbe települt nagyobb közösségek mellett számolnunk kell szórványosan új telepesekkel, egy-egy család, egyedek elvándorlásával, új helyre költözésével is. Szokásaikat ezek egy ideig megtartják. Feltételezhető bizonyos folklór elemeknek az átkerülése az ő hagyományukból a befogadó közösségébe, különösen abban az esetben, ha a szokáshordozók között kiemelkedő egyéniségek vannak. A népi kultúra bizonyos elemei különösen hosszú időn át megmaradnak a feleségül vitt nők hagyományában. Elsősorban a hiedelmekre, mágikus tevékenységekre kell gondolnunk. Ez nyilvánvalóan jelentkezik a mezőgazdasági rítusokban is. Ha az agrárkultusz egészében ez utóbbiak nem is jelentősek, de figyelmünket nem kerülhetik el akkor amikor a jelenségek összefüggéseit, kapcsolatait keressük. A vizsgálat másik fontos szempontja a migráció. A migráció az a folyamat, amikor mezőgazdasági munkások idényszerűen, távol a lakóhelyüktől rövidebb-hozszabb ideig munkát vállalnak, nem telepednek le, hanem a munka befejezése után visszatérnek lakóhelyükre. Külön-külön vizsgálandó az idegen, illetőleg a magyar munkavállalók migrációja. Az idegen, elsősorban szláv (szlovák, ruszin, vend, horvát, cseh) mezőgazdasági munkások elvándorlására, távolabbi vidékeken való munkavállalására a XVIII. századtól kezdődően vannak adatok. A vándormunkások főleg a Kárpát-medence peremterületeiről rajzottak ki és útvonaluk elsősorban a Nagy Magyar Alföld felé irányult. Szlovák, ruszin aratók mintegy kétszáz éve megjelentek a magyar gazdák földjein, hogy a nyári idényre munkát vállaljanak. A beregi magyarokhoz csépelni Galíciából is mentek a „pojákok”. A Nyírségbe szlovák aratók jártak már a múlt század közepén, mint arra egy korabeli leírás utal: „Nem tudom, a Nyírség termékenységét, vagy keleti fajú lakosainak munkátlanságát bizonyítja-e ama körülmény, hogy itt a felföldi tótok aratnak, az alföldi magyarok nyomtatnak, a nyírségi nemesek pedig csak nézik”777 Az idézetből kitűnik, hogy a Nyírségben a nyomtatást magyarok végezték. A szlovákok elsősorban az aratásban vettek részt. Adatok vannak azonban arra is, hogy uralmakban mint pl. a cisztercita rend Fejér megyei birtokán, az előszállási uradalomban 1814-ben és 1815-ben a szlovák vándormunkásokat szénakaszálásra, boglyázásra, a búzavetés gyomtalanítására alkalmazták.778 A XIX. század első felétől igen élénknek, elevennek tekinthető a szlovákok mozgása az alföldi területek irányába. A szlovák vándormunkások vállalkozására jól rámutatnak az egykorú leírások: „Megindulásuk többnyire Péter Pál napja. Ez idő tájban hemzseg soraiktól az országút, dalaiktól visszhangzik Zsitva-melléke. Nem egyszer dudaszó, s hegedű mellett nyitnak be a magyar helységekbe.”779 A gazda és az aratók közötti kapcsolatot szépen illusztrálja a következő adat: „Az aratógazda pünkösd előtt le szokott gyalogolni a vetéseket megnézendő, ekkor hoz 4-5 font túrót aján776BARTUCZ Lajos, 1910. 249-253 777 B. SZABÓ L„ 1845. 1334. 778 SÁRKÖZI Z., 1965. 328. 779 HUSZÁR Gy., 1863. 286. 396
