Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
A földművelé folklórja - Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz elemei az alföldi néphagyományban
dékba, miért viszont néhány garast kap, tartást s pálinkát, amennyi csak belefér.”780 Utalások vannak arra, hogy egy-egy szlovák vándormunkás csoport vezetője már korán tavasszal megkötötte a szerződést az uradalommal.781 A szlovák nádormunkások vállalkozásai magyar területeken az első világháborúig jól megfigyelhetőek. Idevonatkozóan bőséges példák vannak a recens gyűjtésekben is. Az idegen ajkúak áramlása mellett igen jelentős volt a magyar mezőgazdasági munkásság belső, magyar területen való mozgása is. A magyar vándormunkások esetében is megfigyelhető, hogy nagyobb arányban a peremterületekről rajzanak ki nyári idénymunkára, illetőleg azokból a mezőgazdasági településekből, ahol kialakult bizonyos agrármunkás felesleg. A nagy uradalmak, földbirtokok függetlenül attól, hogy az ország melyik pontján voltak, általában igényelték a nyári idénymunkásokat. Az 1848-at megelőző években már nagy arányú időszaki munkásvándorlásról beszélhetünk. Az 1828-as jobbágyösszeírásból kitűnik, hogy pl. Borsod felvidékéről a lakosság szegényebb rétege évről évre levonult az alföldi részekre kaszálásra, aratásra, cséplésre.782 Az alföldi agrár szokások, rítusok hagyományában a települések lakosságának egykori eredete és a vándor mezőgazdasági munkások hatása megfigyelhető. Néhány olyan példát említek, amelyek jellemzőek az alföldi agrárkultuszra, de a párhuzamok révén az alföldi parasztság kulturális kapcsolatait is mutatják. Az aratás megkezdése hagyományos időponthoz igazodik. A magyar nyelvterületen ez általában Péter-Pál napja. Elsősorban racionális háttere van, mivel akkorra többnyire beérnek a gabonaneműek. azonban a hét egyes napjaihoz való igazodás már teljes mértékben a hiedelem területére tartozik. A magyar nyelvterületen az aratást nem kezdték pénteki napon, gyakran a kedd is tiltott nap volt. Az aratóktól kapott válaszok azt mutatják, hogy a gazda nem engedte meg ezeken a napokon a munka megkezdését, de többnyire maguk az aratók sem indítványozták, még az uradalmakban sem, mert azt tartották, hogy az ezeken a napokon kezdett munka nem jár szerencsével. Ebben az esetben kettős irányú hatásról: átvételről és átadásról egyaránt beszélhetünk. A terjedés, a hiedelem egyik területéről a másikra való átkerülése a vándormunkások révén mindenképpen feltételezhető. A kérdés közelebbi megvizsgálása, az elterjedési térképre vetítése az átvételi irányra fényt vethet, így pl. a keddi nap mint tiltó nap valószínűleg a románok felé mutat. A kezdő szokások közé tartozik, az amikor a kévekötő, marokszedő asszonyok, gyakran a férfiak is, derekukat néhány szál gabonával körülkötik a derékfájás elkerülése végett. Ez a szokás a magyar nyelvterületen széles körben ismert, a szlovákok, ukránok, oroszok hagyományában hasonlóképpen. Terjedése a vándormunkások révén könnyen elképzelhető. A nehéz munka, a sok hajlongás többnyire derékfájást eredményezett s azt preventív mágikus módon igyekeztek elkerülni, az ilyen védekező eljárást természetszerűleg vehették át mindazok, akik a cselekvést nem ismerték. A derékfájdalmak elhárítása elleni igény mindenkinél megtalálható, tehát a legfontosabb feltétel az átvételre megvolt, amely párosult a pszichikai hozzáigazo-780 Falusi Gazda, 1859.286. 781 SZABAD Gy., 1957. 79. 782 KOVACSICS J., 1957. 24. 397
