Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

idő után Nagykőrösről, Arany János -annak ellenére, hogy békétlenkedett önmagával és környezetével -, maradt, viszonylag békés alkotó korszak számára az itt töltött közel egy évtized. Arany János kiterjedt levelezést folytatott Nagykőrösről a magyar haza irodalmának legjelesebb képviselőivel. így legkedvesebb barátjával, Tompa Mihállyal, aki két alkalommal is felkereste családját (1852, 1859),

s Aranyék is viszonozták egy alkalommal a látogatást 1855-ben. Az ifjú Gyulai Pál is többször megfordult itt Nagykőrösön, s itt adta át Arany Jánosnak a „Kapcsos Könyv"-et 1856. augusztus 20-án. Jókai Mór is élvezte a család vendégszeretetét, s amikor 1853. karácsonyán itt időzött, Arany Juliska és Gubody Zinka színpadon mutatták be Jókainak „Az Örmény és családja" című egyfelvonásos vígjátékát, amelyet Szilágyi Sándor rendezett színpadra. A tudósok közül is többen megfordultak Nagykőrösön, így Hunfalvy Pál és Csengery Antal. Csengeryvel mélyebb kapcsolat alakult ki azáltal, hogy Arany Laci keresztapja lett (Aranynak Nagykőrösről történő eltávozása is az ő közbenjárásának köszönhető). Levelet váltott Erdélyi Jánossal, kemény Zsigmonddal, Lévay Jánossal, Salamon Ferenccel, Kovács Jánossal, s természetesen a kiadóival. A nemzeti elnyomatás korában tehát, még ha a tanítás fáradalmai terhelték a költőt, jelentős szellemi élet színterévé vált Nagykőrös. Valóságos irodalmi központtá emelkedett a város, s méltán - Goethe Weimar-jához hasonlítva - nevezhetjük „Magyarország Weimárjának" Nagykőröst. Arany élénk figyelemmel figyelte a Pesten történteket, s valójában nem volt vonzó számára az ötvenes évek szellemisége, mint írta Tompának az 1853. június 28-án írott levelében: „Azok, akik némi hivatást éreznek magukban, el fognak hallgatni, a hivatalok csimpolyáznak még egy darabig, míg a duda magától megnyekken: s az új vetésen nem lesz istenáldás. Visszatérnek a külföldet külsőségekben és idegen szellemben majmoló iskolák; a nyelv csinosodik azaz romlik, érdem lesz magyar szavakban németül s francziául beszélni, bűn egy magyar kifejezést használni csupán azért mert, a nép is él vele: tehát pórias, durva és nyers.