Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

Visszatérünk a bombászatokhoz, a cziffra ürességhez: úgy kell nekünk! S gondolom azért ezentúl sem fogunk sűrűbben produkálni nagy költőket, mint eddig: ámde meg lesz a büszke önérzet, hogy művészi önmegtagadásal haladunk a majmolás dicső útján..." A következő esztendő - 1854 - április 22-én keltezett levelében lesújtó véleményét írja Tompa Mihálynak: „Pestnek irodalmi világa nem sokat ér. néhány szegény legény lézeng ott fel s alá, pénz, s tehetség nélkül. De kiadókban nincs hiány, vállalat minden nap tíz, hogy másnap megbukjék. Experientumok mindenütt, ész és eszközök nélkül: mint hajdanában a politikában. Valóságos magyar tempó..." Arany Pesten jártában intézte verseinek kiadását, s kisebb vásárlásokat eszközölt családjával. Megromlott egészségi állapota (egy szalontai hazalátogatása során tett kirándulás alkalmával megfürdött egy vízimalom árkában, aminek következtében megfázott, s mellbajt idézett elő nála), az országos irodalmi élet színvonaltansága, az önkényuralom idején megmutatkozó karrierista törekvések, a tanítás fáradalmai, lehangolták a költő kedélyvilágát. Jól tükröződik mindez Tompa Mihályhoz, 1854. október 18-án írott soraiból: „Az, ami rendesen egészségnek hínak, megvan nekem. Fölkelek, eszem és iszom mint más, alszom is, de álmaim nehezek. Fájdalmakat nem érzek, kivéve néha mellemben, de ez már nagyon régi, s annyira megszoktam, hogy nem törődöm vele. Azt is megengedem, hogy bajom hypocondria, de ha az, akkor e nyavalya koránsem oly nevetséges, mint állítják. Mert mi lehet borzasztóbb oly szenvedésnél, mely szellemnek szárnyait szegi, az önbizalmat, mely nélkül nem csak nagyot, dicsőt alkotni, de még a közélet kívánatainak megfelelni sem lehet, elöli; hogy az ember magát mindig, mint gyámoltalan, életre nem való, semmi embert, képzelje, s összehasonlításban irigyelje sorsát azoknak, kik bolondot ugyan, de valamit mégis tesznek, mert erélyök van. S én idestova irigyelni fogom a Tubolyi zsengéit s Czelder Márton költeményeit. Irigylem a charlatánt, ki egy világot el tud bolondítni, mert csalásra legalább, energiával bír..." Aranyra az is nyomasztóan hatott, hogy