Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
rét, mert i8io-ben született és így régen megnőtt. Arról volt Európa-szerte híres, hogy egy rettentő nagy állatsereglettel és cirkusszal vándorolta be az egész világot, akkor, mikor még elefántot, tevét és hasonlókat nem lehetett minden állatkertben látni. Amerikában valami Isten háta mögötti faluban született, ahol az apja gazdálkodott és mellesleg kocsmája is volt. [...] Fiatalember korában voltak olyan „hupái", hogy az óráját csapta be, hogy haza tudjon utazni, a könyv végén tanácsokat ad eredményes üzletvezetéshez, de ebben nincs semmi, amit nélküle is ne ttidna az ember. Azt mondja: válassz hajlamaidnak és képességeidnek megfelelő hivatást. Az adott szó legyen szent előtted. Amit csinálsz, minden igyekezeteddel csináld. Légy mértékletes és kerüld a részegítő italokat. Ne ápolj őrült reményeket. Ne forgácsold szét az erőidet. Válassz alkalmas segédeket. Ismertesd a vállalkozásodat. Kerüld a fölösleges luxust. Ne költsd el az egész jövedelmedet. Ne támaszkodj másokra. Voltaképpen nem is a meggazdagodásának a története érdekes a könyvben, hanem azok az epizódok, tréfák és adomák, amiket közben elmond.[...] A házigazdátok lehet, hogy nem is olyan nagyon szigorú ember. Az olaszoknál ugyanis az asszony nagyon háttérbe van szorítva. A férfiak mindenfelé mászkálnak és locsognak az utcákon, meg a kávéházakban, az asszony meg csücsülhet otthon. Társaságba sem járnak, csak a rokon nők jönnek össze. Persze lehet, hogy ma már enyhült valamit a helyzetük. Azt hiszem ez az alárendelt szerepük a vallásosságukkal függ össze, vagyis azzal, hogy a válást nem ismerik el. Ezen kívül Apu azt mondja, hogy őnáluk valakinek a származásánál az anya abszolút nem számít s így az arisztokraták is gyakran vesznek el egészen alrangú nőket, mert először is társaságba úgysem viszik, másodszor meg a gyerekek attól éppen olyan Cesare Borgia-k vagy hasonló grófok lesznek, mint amilyen az apjuk volt. Kíváncsi vagyok, hogy most hogyan öltöztetik az egész kicsi, karon ülő gyerekeket. Mikor mi lent voltunk, borzalommal láttam, hogy nem mosható, fényes, selyem kabátka, ugyanilyen főkötő rózsaszínű strucctollal volt a szerencsétlen kislányokon. [...] Fitzgerald 130 , Babits szerint az Omar Khajjam 131 Rubáiyát kötetről nevezetes, amik állítólagos fordítások. Apu kedvenc költője. Kívülről is tudja az egyiket, de megvan a kötet és párat kikerestünk. 130. EDWARD FITZGERALD (1809—1883) angol költő, műfordító érdeme, hogy kiásta a feledésből Omar Khájjám alakját és angolba ültette át verseit, ezek nem is annyira műfordításoknak, mint eredeti költeményeknek tekinthetők, olyannak ahogy azt Omar annak idején megírhatta őket. A „rubái"'szó négysoros verset jelent; „rubáiyát"ennek a szónak a többes száma. Minden rubái önálló költemény. 131. OMAR KHÁJJÁM (12.SZ.) perzsa költő, filozófus, csÜlagász versei írásban nem maradtak fönn, a kb. 1000 rubái-t, vagyis négysoros költeményét valószínűleg barátai jegyezték le. Fitzgerald érdeme, hogy felfedezte őket.
