Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)
A háztartás tárgyai
sú díszbot Csáky Károly püspök szentelésére készült ajándéktárgy, melynek készítőjét nem ismerjük. Vége buzogány alakú, s a körben tekeredő kígyó mellett más állatok is szerepelnek rajta. A másik két díszbot Nagy Pál Miklós, ismert faragópásztor munkája. Az egyik ún. „fejes" botján a Himnusz első sorai és magyar királyok, írók, költők, festők, végül az aradi vértanúk feliratos arcképe látható. A másik, „istenes" botot Hanauer István püspök számára készítette ajándékul. A két cm átmérőjű bot teljes felületén bibliai jelenetek vannak, majd a legismertebb kegyhelyek képe szerepel. Nagy Pál Miklós alkotásaihoz mintául képes albumokat használt. (GYÖRFFY 1987. 113.) A berkenyefába karcolt motívumokat kocsikenőccsel feketítette, miáltal a nagyon aprólékos kidolgozású díszítmény jól látható. A fa mellett a pásztorok kedvelt anyaga volt a szaru, amit karcolással díszítettek. A kiállított darabok mind a megye alföldi területén készültek, ahol rendelkezésre állt a szürke marha szarva. A tülköt, sótartót, kenőcstartót korábban ebből készítette magának a pásztor, de dísztárgyakat is alkotott. A Cegléden 1896ban faragott dísztülök végig karcolt díszű, választóvízzel sárgított. A geometrikus, körökből, félkörökből alakított díszítmények mellett látható maga a pásztor zsinóros magyar nadrágban, mellényben, pipával, és körülötte tárgyi világa: bot, balta, bicska, kanál, puska, pisztoly, nyúl és vadmadarak. (I. SÁNDOR 1977. 4.) Egymással szembe forduló szarvasok és a magyar címer van az ugyancsak 1896-ban „Emlék" felirattal készített szaru dohánytartón. (Ráckeve) Parasztember és pásztor egyaránt faraghatta a kaszakő tartó tokmányokat. A kisebb méretű tehénszarvból készültek, vaslemezből, régi kanál nyeléből hajlított akasztóval. Ez az eszköz mindenütt ismert volt, de a budai és a fővároshoz közeli részeken a 20. század elején már a gyári bádog fenőkőtartót használták. Az évszámos fentokok mind az alföldről származnak. A szarv természetes formáját megtartva a peremét szokás volt hullámosra faragni. Díszük karcolt, sötétre színezett. A koraiak díszítménye pl. a magyar címer, az 1920 körülieken a név és az évszám a hangsúlyos, naturális növényi ábrázolással. Az első világháború alatt készült az „EMLÉK SZERBIA" feliratú tokmány, melyre a hazatérés reményében Krisztus és Mária monogramot és keresztet karcolt készítője. (1916) A tápióbicskei fenőkőtartón az aratás szerszámai láthatók: búzakalász, kasza, sarló, fenőkő, kisés nagygereblye, kaszaverő kalapács és üllő. Középen edényből kinövő fa van. A gyűjtő Ikvai Nándor szerint bőségvarázsló fenyőfa. (I. SÁNDOR 1977. 4.) Ugyanezek a szerszámok szerepelnek a szintén Tápióbicskéről kiállított ostyasütőn középen búzakéve („Krisztus teste"). Az ezzel sütött ostya, a „molnárkalács" a karácsony egyik jelképe volt, ekkor hordták szét a házakhoz. A háztartás tárgyai A parasztemberek háztartásában feliratos darab nemcsak az ünnepi szerepű tárgyak között van. A legtöbb használati tárgy, munkaeszköz díszítetlen, ám e tökéletes arányú és formájú eszközök között is sok a megformálásában „szép" tárgy, melyre utólag kerülhetett tulajdont jelölő monogram, évszám. A háztartásban, a gazdaság bármelyik eszközén előforduló felirat az 1790-1870-es években csak évszám, egy-egy eszköz beszerzésének jelentőségét hangsúlyozva. Gyakran a gazda keze munkája lehet, mint az 1810-ben fatörzsből faragott méhkaptár. A szív alakban végződő káposztagyalut nagytarcsai faragóspecialista készítette, hármas kése kaszapengéből van. Valószínűleg szintén ezermester az elkészítője a ceglédi csizmahúzónak, mely mosolygó arcformára emlékeztet. Ember alakú a szalmából font baboskosár, elkészítésében láthatóan örömét lelte készítője, „szájához" régi ezüst pitykegombot varrt rá. (Szigetszentmiklós, 1924)
