G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 4. GÖDÖLLŐ AZ IRODALOMBAN
ból életművének „diadémja", ahogyan Németh G. Béla nevezi, 27 4 és az író is ezt tartotta legkedvesebb alkotásának. Mindenképpen ez a legnépszerűbb műve, ifjúsági regényt, színdarabot írtak belőle, háromszor megfilmesítették, számos nyelvre lefordították. A szakirodalom két személyt nevez meg, akik modellül szolgálhattak az írónak Timár Mihály alakjának megformálásához. Eötvös Károly azt állítja, Domonkos János, a gazdag komáromi kereskedő volt Jókai modellje, 27 5 Herein Károly pedig, a Kispest monográfia szerzője legalább ugyanolyan határozottsággal jelenti ki, hogy Timár Mihály nem más, mint a Bosporus partjáról jött, ismeretlen és titokzatos, gazdag Sina György. 276 Sina György-e tehát Jókai aranyembere? Oltványi Ambrus, a Jókai kritikai kiadás sajtó alá rendezője szerint szó sincs róla. „Teljes képtelenség lenne [...] id. Sina Györgyben Timár Mihály alakjának »modelljét« látni - és erős fenntartással kell fogadnunk a Jókai regényhősének életbeli mintájára vonatkozó más feltevéseket is." 27 7 Noha Jókai maga Az arany emberhez csatolt Utóhangokbari azt vallja, hogy többek között azért ez a műve a legkedvesebb regénye, mert az alakjai mind jó ismerősei, ki korábbról, ki későbbről. Az Utóhangok végén még egyszer megerősíti, hogy „azok az alakok és helyzetek mind megvoltak valósággal." Nincs adatunk arra, hogy az író ismerte volna személyesen a Sina család bármely tagját, ifj. Sina Simont ismerhette volna, ő volt kortársa, de számos módja volt arra, hogy információkat szerezzen. Vérbeli újságíró volt, alapítója, szerkesztője, munkatársa volt egy tucat lapnak: Életképek, Esti Lapok, Vasárnapi Újság, Üstökös, A Hon. Szerkesztőségi munkatársak, kiterjedt családja tagjai, barátok, tisztelők, hódolók vették körül, bejáratos volt az udvarba is, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadvány magyar munkatársaként a bécsi burgba és a budai várba járt szerkesztőségi ülésekre, volt honnan információkat szereznie. Ezeket le is jegyezte, hat kötetben adták ki feljegyzéseit. Persze Jókai írói módszeréhez tartozik, hogy a valóságot csak a képzelete alapján tudta leírni. Például éppen Az arany emberben az Aldunát és a Vaskaput úgy festette le rendkívül részletesen és láttatóan, hogy sosem látta a valóságban. Forrásmunkák, útikönyvek és a saját képzelete alapján dolgozott. Évekkel később elhívták egy dunai hajóútra, hogy lássa regényének eredeti helyszíneit. Utána felkérte egy újság, hogy írja le a Vaskaput úgy, ahogy a valóságban látta, mire azt felelte: „Nem tudom leírni, mert láttam." 27 8 Tehát akár Domonkos János, akár Sina György alakjának megjelenítése lehet hiteles attól, hogy az író nem ismerte őket a valóságban. 274 Németh G. Béla: Életképforma és regény (A Jókai-olvasás állomásai). In: Németh G. Béla: Küllő és kerék. Tanulmányok. Bp. 1981. 39. 275 Eötvös Károly: A Jókay-nemzetség. Bp. 1906. 237-242. 276 Herein Károly: Kispest megyei város. In: Kispest. Pestszentlőrinc, Pestszentimre. Bp. 1937. 13-14. Magyar Városok Monográfiája. 277 Jókai Mór: Följegyzések. Bp. 1967. 336. 278 Szalai Anna: Jegyzetek. In: Jókai Mór: Följegyzések. Bp. 1967. II. 993. löl
