G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI
398 tagját, ilj. Sina Simont ismerhette volna, ő volt kortársa, de számos módja volt arra, hogy információkat szerezzen. Vérbeli újságíró volt, alapítója, szerkesztője, munkatársa volt egy tucat lapnak: Életképek, Esti Lapok, Vasárnapi Újság, Üstökös, A Hon. Szerkesztőségi munkatársak, kiterjedt családja tagjai, barátok, tisztelők, hódolók vették körül, bejáratos volt az udvarba is, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadvány magyar munkatársaként a bécsi burgba és a budai várba járt szerkesztőségi ülésekre, volt honnan információkat szereznie. Ezeket le is jegyezte, hat kötetben adták ki feljegyzéseit. Persze Jókai írói módszeréhez tartozik, hogy a valóságot csak a képzelete alapján tudta leírni. Például éppen Az arany emberben az Aldunát és a Vaskaput úgy festette le rendkívül részletesen és láttatóan, hogy sosem látta a valóságban. Forrásmunkák, útikönyvek és a saját képzelete alapján dolgozott. Évekkel később elhívták egy dunai hajóútra, hogy lássa regényének eredeti helyszíneit. Utána felkérte egy újság, hogy írja le a Vaskaput úgy, ahogy a valóságban látta, mire azt felelte: „Nem tudom leírni, mert láttam." 12 7 Tehát akár Domonkos János, akár Sina György alakjának megjelenítése lehet hiteles attól, hogy az író nem ismerte őket a valóságban. Eötvös Károly A Jókay-nemzetség ümű könyvében határozottan állítja, hogy Tímár Mihály alakjához Jókai modellje Domonkos János volt, 12 8 a gazdag komáromi gabonakereskedő és hajótulajdonos, akinek milliókra becsülték a vagyonát. Komáromban rokonoktól és idegenektől összegyűjtött értesülések alapján Eötvös azt mondja, hogy 36 dunai nagy gabonaszállító tölgyfa hajója, hetven kisebb hajója, legalább tíz kikötője volt a gazdag embernek. A nagy hajók között volt az a bizonyos Szent Borbála is, amely a regényben szerepel. Főként gabonával kereskedett Domonkos, ő volt a legnagyobb úr a Dunán és a Tiszán, mindenütt voltak raktárai, ügynökei, irodái, házai, lovai. Görögkeleti vallású volt, rácnak, görögnek tartották, de igazából nem tudták, milyen nemzetiségű eredetileg, magyarrá igyekezett lenni, nyelvet meg sokfélét beszélt, németet, rácot, görögöt, törököt, ami szükséges volt a foglalkozásához, az aldunai üzleti összeköttetéseihez. Domonkos János agglegényként élte le az életét, vagyonát öccse, Domonkos Sándor örökölte. Érdekes módon ennek a Domonkos Sándornak a Teréz nevű lányát éppen Gödöllőn érte utol a végzet, s Jókai róla mintázta az 1890-ben megjelent regényének, A tengerszemű hölgynek a főhősét. Különös, hogy az író első szerelme és a Sina család története - ha áttételesen is - ugyancsak Gödöllőhöz kapcsolja Jókait. Jókai nem ismerte személyesen Domonkos Jánost, amikor a gazdag ember meghalt 1833-ban, a kis Jókai még csak nyolcéves volt. Csupán a legendája jutott el hozzá. A közhit szerint a dúsgazdag ember nem is halt meg, csak elbujdosott, s egyszer még haza fog térni. Az arany emberben Timár Mihály megrendezett halálának és temetésének lehet ez az alapja. Noha a Jókairól szóló szakirodalom nagy része Eötvös Károly szóbeszéden alapuló és nem bizonyított állítását fogadja el, ugyanakkor elterjedt az a feltételezés is, hogy 127 SZALAI A. 1967. II. 993. p. 128 EÖTVÖS K. 1906. 237-242. pp.
