G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - Lábadi Károly - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MINDENNAPI ÉLETE
271 hol egy feltételezhető, 1850-es esztendőkből származó „ősforrás"-ra, hol az 1861-es első nyomtatott formára, hol pedig a Lévay neve alatt megjelent versekre vagy éppen ponyvái változatokra hasonlítanak. 4 8 A 48-as eszmék fennmaradását és izzását az is elősegítette, hogy a Gödöllőn megalakult Honvédszobor-Bizottság - amely az isaszegi csatában elesett és a gödöllői temetőben nyugvó honvédeknek díszes síremléket kívánt állítani - Kegyeletalbum 4 9 címmel több szerzőtől származó élményszerű beszámolókkal teleírt kiadványt szentelt a dicsőséges szabadságharc emlékének. Erdélyi Gyula, a gödöllőiek nevezetes 48-as nemzetőr lelkész résztvevőjének fia örökítette meg, hogyan torolta meg Pálffy Móric gróf, a császári-királyi helytartó, hogy a mezőváros lelkesedése honvéd síremlék felállítására szövetkezett: „Nagyszámú lovas katonaságot rendelt büntetésből Gödöllőre. Egy-egy gazdához 3-4 lovas katona is jutott. Ez az intézkedés törvénytelen volt már azért is, mert báró Sina Simon Gödöllő egykori földesura már birtokain hozott áldozatot arra nézve, hogy a gödöllői népet a katonatartás ne terhelje, és ő neki se legyen alkalmatlansága a tisztekkel, kik a kastély lovardáját használták, és ide szállásolták el magukat". 5 0 Amikor a gróf Gödöllőre érkezett, Erdélyi Ferenc református lelkész több vezető ember társaságában kísérte ki a temetőbe, hogy láthassa a honvéd síremlék felállításának színhelyét: „Atyám diplomatikus udvariasságot mondott a helytartónak, s egy kicsit lehűtötte a duzzogó katonát. - Hol a honvéd sír? - kérdé, mikor a temetőhöz értek. - Atyám oda vezette, és így szólt: - Ha gróf Pálffy, a vitéz és nagy magyar Pálffyak utódja kérdi, akkor azt mondom, itt honvéd sír van, ha az a Pálffy kérdi, ki nem ősei története szerint él, annak azt mondom: itt muszkák nyugosznak. (Azok is vannak ide temetve, valamint cs. k. katonák.) - Pálffy semmit sem szólt, megfogta atyám karját, s együtt indultak vissza, s később szemrehányóan jegyezte meg: - A nép előtt még sem kellett volna így megbántani. - Excellentiádon a sor, hogy bántalomnak veszi-e vagy segít a nép baján, s elviszi a katonaságot. Harmadnap atyámat ebédre hívatta Budára, és egy hét múlva nem volt katonaság Gödöllőn." 5 1 A gödöllőiek azt sem felejtették el, hogy Petőfi Sándor kétszer, 1843-ban és 1845ben járt közöttük. A költő alakja egyetlen gödöllői történetben jelenik meg. Attól az adatközlőtől jegyezték le, akinek nagyapjánál szállt meg: „Petőfit egyszer elfogták a 48 KATONA I. - LÁBADI K. 1980. 74-80. pp. További összefoglalások: UJVÁRY Z.1965. 91-95. pp., SÁNDOR I. 1967. 507-522. pp., MÁNDOKI L. - BODGÁL R 1974. 207-232. pp., MÁNDOKI L. 1975.163-176. pp. 49 RIPKA F. (szerk.) 1890. 50 Uo. 43. p. 51 Uo. 45-46. pp.
