Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

KÜLFÖLDI UTAZÁSOK

UJVÁROSSY NAGYMAMA (BALRA) ÉS KRIESCH NAGYMAMA (JOBBRA) A GÖDÖLLŐI HÁZ VERANDÁJÁN fresco utolérhetetlen varázsát, a technikai rész minden más anyagot felülmúló tökéletességét. Lement, elutazott Fanoba hatodmagával. Ennyi az egész. Úgy hangzik, mintha azt mondjuk, a welsi herceg átment Párizsba. De nézzünk csak bele mélyebben, a mostani megpróbáltatások után, hogyan bonyolódott le egy ilyen út. Kriesch nagymama ezt tudta és mindig az ablakban ült és várt, míg egy kártya meg nem nyugtatta, hogy megérkeztek. Nyári meleg van, a fiumei vonat tömve. Elkésve érkeznek, már alig van hely. „Csak a három kisgyermek ülhessen, na meg ide lika, a végén még Lenkének is kerül. Én úgyis a folyosóra mennék." A három kisgyerek hol inni kér, hol enni. Mindenből három kell. Bébi diktál, a többiek élet-halálra utánozzák. És már az idegenben csak Aladár az, aki mindent meg tud szerezni. Szerzi is, itt cseresznyét, ott pohár vizet, itt zsemlyét vajjal. Ez a vasút. Most jön a hajó, csomagok garmadája, vámok, hordárok, jegyek. Megérkeznek, hál' Isten, a ten123