Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Magyarországon (Gödöllői Múzeumi Füzetek 6. Gödöllői Városi Múzeum, 2004)
G. Merva Mária: Sina György-e Jókai aranyembere?
72 S/NA GYÖRGY-E JÓKAI ARANYEMBERE. 7 72 rég halott volt. Képtelenségnek tűnik az a merész politikatörténeti állítás is, hogy egy Sina csereszabatos lett volna Kossuth Lajossal, de a korabeli szóbeszéd mindenképpen kortörténeti kuriózum. Pulszky Ferenc, akinek családja ugyancsak kereskedéssel szerezte vagyonának jó részét, házassága révén megismerhette az osztrák főváros nagypolgári köreit, személyes közelségbe került a nagy pénzfejedelmekkel, többek között a Rotschild- és Sina családdal. 1 0 Érdeklődéssel hallgatta az óriási Sina-vagyon eredetéről a bécsi üzleti körökben keringő történeteket. Ezek szerint a bécsi Sinabankház alapítója, az idős Sina György társas szerződést kötött a basával, aki Macedóniában felvásárolta a lakosságtól az összes gyapotot és földijének, Sina Györgynek adta azt el értékesítés céljából. A bankár közös nyereségre adta el a gyapotkészletet, és a basa részét is ő kezelte. A basa sejtette ugyanis, hogy a szultán előbb-utóbb neki is megküldi a selyemzsinórt, s elkobozza vagyonát, akkor a bankár majd a családjának kifizeti a ráeső részt. Több évi üzleti virágzás után Sztambulból megküldték a selyemzsinórt, de nemcsak a basának, hanem a fiának is, megfojtották az egész családot, és az összegyűlt tetemes összeg Sina birtokába került, hiszen ő volt társának törvényes örököse. A Sina-történet harmadik változata Jókainak az 1870—187 l-es évekből — tehát Az arany ember írásának idejéből — származó noteszeiben található feljegyzés: „B. Sina gazdagságának eredete, jön török szökevény gazdag m... (magyar?] [miniszterrel. 7] gabonahajón, az út közben meghal, ő marad örököse."" (Az m feloldására több variáció ismeretes: „miniszterrel" vagy „magyar"). Mindhárom történetnek az a lényege, hogy a nagy bécsi Sina-bankházat alapító idős Sina György nem egyenes úton, nem a legtisztább módon jutott hozzá a gazdagsághoz, a nagy vagyont megalapozó, induló tőkéhez. Valaki másnak a halála árán, jóllehet azt nem ő okozta, de véletlenül hullott az ölébe egy nagy vagyon, ő nem dolgozott meg érte, nem tett érte semmit, csak kinyújtotta érte a kezét. Ha kicsit más változatban, más kontextusban, de három variációban is előfordul ugyanaz a sejtelmes történet, feltételezhető, hogy volt némi valóságalapja a Sinákkal kapcsolatban. Lényegében e helyzet előidézte morális kérdés áll a regény középpontjában: lehet-e boldog az ember olyan vagyonnal, gazdagsággal, amelyre lopás útján tett szert, amelyet nem munkával, nem saját tehetségével szerzett meg? Timár Mihálynak egész sikere az Ali Csorbadzsitól elvett kincsen alapszik. Bár tehetséges, okos, bátor, előrelátó, lelményes ember Timár Mihály, Fábri Anna szerint „ő az egyetlen igazi self-made man a Jókai-regények világában" 1 2, de jó tulajdonságait nem tudta volna kibontakoztatni, pályáját nem tudta volna befut1° PULSZKY Ferenc: Életem és korom. Bp., 1958.1. 246. p. "JÓKAI Mór: Följegyzések. Bp., 1967. II. 567. p. 1 2 FÁBRI Anna: Jókai-Magyarország. A modernizálódó 19. századi magyar társadalom képe Jókai Mór regényeiben. Bp., 1991. 178. p.
