Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Magyarországon (Gödöllői Múzeumi Füzetek 6. Gödöllői Városi Múzeum, 2004)
G. Merva Mária: Sina György-e Jókai aranyembere?
S/NA GYÖRGY-E JÓKAI ARANYEMBERE. 7 73 ni, sőt paradox módon elmenekülni sem tudott volna a Senki szigetére Ali Csorbadzsi pénze nélkül. Ahogyan Jókai is írja Az arany emberben, a vállalkozásoknál mindig az első százezer forint az, amit nehéz megszerezni, a többi már simán megy. Az első százezer után már van hitel, konkrét is és morális is. A török kincstárnok Sztambulból menekül a kincstár ellopott pénzével, s lányával együtt Magyarországra akar szökni. A lányát szerette volna megmenteni a szerájtól, a pénzt pedig a szultántól. Amikor megtudja, hogy üldözi a török hajónaszád, öngyilkosságot követ el, s Timár Mihályra bízza lányát és a vagyonát. Ez a történet nagyon hasonlít ahhoz, ami id. Sina György meggazdagodásáról forgott közszájon. Bár azt állították Jókairól, hogy ő nem ismerte a nagyvárosi polgárságot, otthonosabban mozgott a kisvárosok polgári világában, mint a nagyvárosi körökben. A regényből azonban az derül ki, hogy jól ismerte a kapitalizmus, a pénzvilág természetrajzát. Kitűnően ábrázolja Timár Mihály pályájában a tőkefelhalmozódás folyamatát, a meggazdagodás mechanizmusát, a vagyont, ami egy idő után önálló életet él, újabb pénzt termel, halmozódik megállíthatatlanul. Minden ajtó kitárul, a pénz hatalommal és közéleti funkciókkal jár, s hamarosan az irányítja a hős életét. A Sinák története nem csupán egy gazdag kereskedő életpályáját vagy a vadkapitalizmus működési mechanizmusát rejti magában írói témaként, hanem morális kérdések boncolgatására is alkalmat ad. Lopott kinccsel boldog lehet-e az ember? Timár Mihály mindig a legnagyobb sikerek csúcspontján érez lelkifurdalást: „tolvaj vagy" - vádolja magát a lélekelemzésekre szolgáló belső monológokban. Timár Mihály az egyetlen vívódó figura a Jókai regényeiben szép számmal szereplő és általában negatívan beállított bankárok és kereskedők között." Mit tudunk Timár Mihályról? Előélete ugyanúgy homályba vész, mint a Sináké, csak azt tudjuk, hogy mivé lesznek. Timár jól beszél törökül, Ali Csorbadzsival és lányával is, Tímeával is tud társalogni, de a bécsi udvarban sincsenek nyelvi problémái, amikor a miniszterrel tárgyal. Ez persze minden kereskedőre jellemző, hiszen a foglalkozásuk szükségessé teszi több nyelv ismeretét. Brazovics Athanáz a komáromi kávéházban az Allgemeine Zeitungból értesül arról, hogy Ali Csorbadzsi basa és kincstárnok megszökött a lányával, és Magyarországra menekült. A nyelvhasználatból tehát nem tudunk meg közelebbit Timár Mihály származásáról. A pleszkováci esperes, Sándorovics Cyrill azt mondja Tímárnak: „Görög neved van, hosszú bajuszod van, nem hiszek a pofádnak [...] ti felsővidéki kereskedők mindig megcsaltok bennünket [...] Hamis a lelketek." Timár tehát görög? Neve alapján azt hinnénk, magyar, azt meg a regény állítja, hogy református. Hajóbiztosként dolgozik Brazovics Athanáznál, aki idegen, görög kereskedő, rokonságban áll Ali Csorbadzsi görög feleségével. Érdekes módon mégis azt mondja egy helyütt Brazovics Athanáz, hogy Timár Mihály jöttment, neki viszont tősgyökeres magyar nemes volt az öregapja is. "FÁBRI A. 1991. 177. p.
