Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Magyarországon (Gödöllői Múzeumi Füzetek 6. Gödöllői Városi Múzeum, 2004)
G. Merva Mária: Sina György-e Jókai aranyembere?
74 S/NA GYÖRGY-E JÓKAI ARANYEMBERE. 7 74 Nehéz tehát eligazodni ebben a világban, hogy ki kicsoda és minek akar látszani. A regénybeli kapcsolatok, emberi viszonylatok pontos képet adnak a magyarországi polgárosodás sajátos jellegéről. A Magyarországra került görögök könnyen asszimilálódtak, mindig magyarrá váltak, csak a vallási szokásaik különböztették meg őket. A Fekete gyémántokban írja Jókai: „Derék, élelmes kedves faj volt az a görög. Ok voltak a szilárd kereskedelem legelső megalapítói Magyarországon, a zsidónak még akkor nem volt szabad fekvő birtokot szerezni, azért csak a görög kereskedő házán lehetett meglátni, minő uraság van az észben és szorgalomban. Azután macedón eredete dacára sohasem vette azon észre senki, hogy nem tősgyökeres magyar ember. Magyar volt az anyanyelvük, a többit úgy tanulták. Nem is különítették el magukat, mindenütt ott voltak, ahol más. Többnyire nemes emberré lettek s büszkék voltak magyar ármálisaikra [... ] ez az egész ragaszkodó faj kiveszett már. Méltó volna fiziológiai búvárlatra utána járni, mi okozta, hogy elmúltak? Miért haltak meg férfiaik mint agglegények, leányaik mint hajadonok?" A görögök nemcsak a Jókai-regényekben, de a valóságban is kereskedők voltak, mint például a Sina család, akiket talán éppen a sikeres asszimiláció gátolt meg abban, hogy foglalkozásukat még több generáción keresztül továbbvigyék. Csak úgy lehetett beilleszteni őket a magyar társadalomba, hogy nemesi címekkel ruházták fel őket. Ha viszont magyar nemesekké lettek, akkor le kellett nézniük, meg kellett vetniük a kereskedelem silány foglalkozását. Ez a feloldhatatlan elvi ellentmondás vezethetett oda a Sina család esetében is, hogy tagjai elhagyták Magyarországot. A magyar nemesek nem tartották magukkal egyenrangúnak a mágnássá, báróvá avanzsált bevándorlókat, csak a pénzükre volt szükségük, hiszen erről szól Kacsuka kapitány és Brazovics Athalie egész kapcsolata Az arany emberben. A nincstelen kapitány - bár nem szereti, de - ostromolja a gazdag kereskedőlányt a hozomány reményében. Amikor azonban tönkremegy az apa, elúszik a vagyon, akkor már nem kell a lány, s bevallja, hogy az ő édesanyja „egy született baronesse, s ez összeköttetésbe nem egyezett soha. Esküvőnk napjára sem jött el. [...] Én kegyed miatt dacoltam az anyámmal." S ugyanez történik a Sinákkal is. Mindent elkövetnek, hogy asszimilálódjanak, hogy igazi magyar nemessé váljanak. A magyar arisztokrácia mégsem fogadta be őket, lányait nem tudta férjhez adni Sina Simon, csalódottságában elhagyta Magyarországot. Timár Mihály tehetséges, érzéke van a kereskedéshez, sikerélményei vannak ezen a területen. Arany ember abban az értelemben, hogy aranya van, s azzal jól tud bánni. Minden, amihez hozzányúl, arannyá válik. Nem véletlenül adták a Modem Midas címet a New York-i fordításban a regénynek. Bejönnek a vállalkozásai, nyereségesek az üzletei, minden sikerül neki. Ebben hasonlíthat Domonkos Jánoshoz is, aki szintén nagyon gazdag vállalkozó volt. Abban azonban már inkább a Sinákhoz hasonlítható, hogy magas minisztériumi, állami
