Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
Abrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek János ünnepe, június 24-e) alkalmával zajló tűzugrást.25 Megtartották a Dalmáciából hozott énekeket, és a szentendrei dalmátok őrizték meg a „kincseket” tartalmazó „dalmát láda” eredeti hazájukban már kiveszett szokását.26 Szentendrén a Szamárhegy presztízse a 19—20. század fordulóján igencsak alacsony lehetett, gyakorlatilag a város szegénytelepének tekintették. A területnek egyetlen közkútja volt, az itteni utakat elhanyagolták, a városvezetés hozzáállását pedig jól érzékeltetik az akkori polgármester, Maximovits István szavai: „Nem érdemes a hegyiekért valamit tenni. Nyomorult, koldus nép. Alig fizet valamelyes adót.”27 Ugyanakkor az itteni dalmát közösség kialakította a maga lokális identitását, amely fél évszázada még elkülönítette az itt élőket a város többi részéről. „Tényleg milyen dolog is brgyáninak (dalmát-horvátul, szerbül, szlovákul), szóval szlávul, hegyinek lenni? Mert hát, még a hatvanas években is így különböztették meg a Szamárhegyen élőket, az izbégiektől, a városiaktól (Fő tér és közvetlen környezete), a világvégi Zauer-telepiektől (VOLÁN pályaudvar környéke), vagy a sértő elnevezésű tetűtelepiektől. (Most Szentendre egyik irigyelt része).”28 Szerbek A többnyelvű Szentendre említésekor, aligha véletlenül elsőként a szerbek jutnak eszünkbe. Rájuk emlékeztet hajdani hét templomuk, a maga nemében páratlan szentendrei egyházművészeti gyűjtemény, egykori gazdagságuk tárgyi emlékei, „a szerb Jókai”, azazjakov Ignjatovic cikkei, illetve regényei, persze Jókai Mór Rab Rábyja és a többi etnikumnál 61. kép A Szent Lázár ereklyéit őrző 17. századi fatemplom helyén állított kereszt a Dunaparton, 20. század (Magántulajdon; fotó: Csillag Edina, 2013) testesebb történeti szakirodalom — no meg az idelátogató szerbiai turisták ezrei -, ami egyben azt is jelzi, hogy a „szerb Szentendrz (Sentandreja), egykor „a szerbség világítótornya, fáklyája” (ahogyan Ignjatovic emlegette) máig a nemzeti diskurzus lényeges eleme, Milosevits Péter kifejezésével élve: mítosza, „az 1690-es betelepülés szimbóluma, hét tornyával egy tenyérnyi helyen maga a kővé szilárdult legenda”.29 Alapkérdés, hogy valójában mióta élnek szerbek a város területén. Az általános szerb felfogás szerint már a 15. században meg kellett érkezniük erre a területre. Ennek kapcsán szokás hivatkozni a régi történetírókra, többek között például Bél Mátyásra, aki szerint Brankovics György (1377?-1456) szerb despota kísérete Szentendrén telepedett volna le.30 Ahogyan a századelőn a városi lap fogalmazott: „a hős Lázár” (azaz I. Lázár szerb cár, 1329- 1389) rigómezei eleste után „a szerbség már 1424 körül birtokokat szerzett s birtoklást nyert Szentendrén”.31 A történeti sort folytatva, Hunyadi Mátyás ötezer szerb harcosa közül is lakhattak itt néhányan, legalábbis a lakosság történeti emlékezetében él a folyamatosság tudata.32 A 15. századi megtelepedés ugyanakkor még a korábbi magyar szakirodalomban is megjelenik.33 Az 1980-as évek várostörténeti összefoglalója ezzel szemben már leszögezi, hogy a korai betelepülést egykorú források egyáltalán nem támasztják alá, és Brankovics György egyébként sem 25 Katonáné Szentendrey 1996: 84—87; Benkovits 2013a: 288; Benkovits 2013b: 293; Sz.Tóth 2013: 21-22. 26 Katonáné Szentendrey 2013a: 260. 27 (n.n.): Utcák rendezése. Szentendre és vidéke, 1911. november 5., 3. 28 www.benkovits.hu (2014. június 20-i letöltés). Ezen a honlapon (a ,,Szamárhegy”-linken) számos információt találunk a terület és általában a szentendrei dalmátok-horvátok múltjáról és jelenéről. 29 Milosevits 1998: 253. A városnak a szerb kultúrában elfoglalt helyét összefoglalja: Pusztai 1988. 30 Bél 1737; Bél 1977. 31 (n.n.): Pro domo. Szentendre és vidéke hírlapja, 1905. július 16., 1. 32 Bikar 2003:18-22. 33 Füves 1961a: 114. 106
