Török Katalin: Szentendre és legendás festői. Memoárok, naplók, levelek, irodalmi feldolgozások, interjúk és műalkotások tükrében (Szentendre, 2013)
Lángra kapott életszikra, a koalíciós évek
A művésztelep utcai frontja, 1950/1960-as évek Archív fotó üvegekbe jól elrakva) megvan-e? Megtaláltam. A telepünk, a kert szánalmas volt. Az épületek nagyon megrongálódtak. Falakat döntöttek ki, ajtók hiányoztak és ablakok feküdtek kitörve, megrongálva. A kerítés kidőlt és hiányos volt. Fákat vágtak ki. Fölszórták a kertet salakkal. Tanakodtunk, mitévők legyünk. Amint a kertben nézelődünk megjelent a kertben egy szovjet ezredes és egy őrnagy. Egy ideig néztem őket, azután hozzájuk mentem és köszöntem nekik. Megkérdeztem, hogy mit akarnak. Az ezredes azt mondta, a katonák részére egy tisztasági fürdőt akarnak itt létesíteni. Lebeszéltem őket. Ez nem lesz nekik megfelelő hely. Elmentek. [...] Másnap egy ember jött, aki azt mondta: Amikor mint magyar katona itt szolgáltam, elrejtettem magamnak a padlás deszkái alá autógumikat. Azért jöttem.’ Majd egy másik férfi a forrás melletti aknába rejtett benzines hordókért jött. Én másnap elmentem a kultuszminisztériumba. Tudtam, hogy egy rajztanár, akinek az apja tanárom volt, a minisztériumban ki volt nevezve főigazgatónak, míg pártvonalon főiskolai tanárrá nevezték ki. Üdvözöltem, és mondtam: „Géza636, te most itt vagy beosztva, talán tudod, hogy nekünk egy művésztelepünk van, amit a katonaság igen megrongált. Szubvenció kellene. Nem tudnál a segítségünkre lenni?’ Géza azt mondta: ’Nincs köztetek zsidó kommunista?’ - ’Hát sajnos az elnökünk637 meghalt, az zsidó volt’ - válaszoltam. ’Válasszatok egy nagy kommunista zsidót. Az fog szubvenciót kapni’ - mondta. Kimentem ’Endrére és tanakodtunk, ki legyen az a zsidó pártember. Nem tudtunk dönteni. Én, Bánáti Sverák, Deli és Barcsay beszéltünk, kit válasszunk be, aki jó festő, zsidó és párttag. Másnap kellemetlenül lepett meg, amikor Barcsay azt mondta: ’Én már meghívtam a társaságunkba két nagyon tehetséges, modern festőt.’ Mondtam neki: ’Hát megkérdezésünk nélkül cselekedtél?’ - ’Nagyon tehetséges modernek’ - mondta -, de közülünk senki sem ismeri őket. Schubert Ernő638 és Blau (Bán) Béla639 a nevük. Nagyon tehetségesek - hajtogatta Barcsay. Mi rosszallottuk az elhamarkodott Barcsay-intézkedést. A következő napon már megjelent Schubert Ernő és megismerkedtünk vele. Schubert azt mondotta: ’Úgy értesültem, hogy a társaság tagjai mind zsidógyűlölő, fasiszta, németbarát volksbundisták. Ide új embereket kell hozni’. - Mondtam: ’az elnökünk, aki sajnos meghalt, zsidó volt, és nem igaz, hogy zsidó-gyűlölők voltunk.’ Másnap hálálkodó leveleket mutattam Schubertnek, zsidó munkaszolgálatosok köszönték, hogy megmentettem őket az aknaszedéstől és a komisz nyilas bánásmódtól. Erre Schubert azt mondta: ’Te maradhatsz!’ Sőt, később nagyon rendes embernek bizonyult. (Nekem még egy szép megbízást is szerzett. A megyeháza részére egy nagy Táncsics640 festmény rendelését). [...] 638 Schubert Ernő, festő (Bácsfa, 1903 - Budapest, I960) 636 Főnyi Géza, festő (Trencsén, 1899 - Budapest, 1971) 639 Bán Béla, festő (Budapest, 1909 - Tel Aviv 1972) 637 Iványi Grünwald Béla 640 Táncsics Mihály, író, publicista, politikus (Ácsteszér, 1799 - Budapest, 1884) 142 SZENTENDRE ÉS LEGENDÁS FESTŐI
