Kopócsy Anna (szerk.): Alkotó vagy múzsa. Anna Margit, Modok Mária, Szántó Piroska, Vajda Júlia, Vaszkó Erzsébet. 2013. november 21 - 2014. január 12. MűvészetMalom - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 6. (Szentendre, 2013)

melynek működése a józan észtől független, az életet irányító alapelvként került előtérbe. A természet rejtett arcának kutatása, törésvonalak megmutatása lett a művész egyik feladata. A természet szemmel nem tanulmányozható kiszámíthatatlan működésének reprodukálása az ember kiszolgáltatottságával párosult. Gyakran az irracionális történelmi események és a természeti erők működése egymásra vonatkoztatott. így válhatott a táj újra emberi szorongások, érzések kifejezőjévé, mely a romantikus hagyományba vezet vissza bennünket. Ha ránézünk Vaszkó Erzsébet 1948-ig készített képeire, a monumentális mellett a fenséges (sublime) jelző is eszünkbe juthat, mely magában foglalja a borzongást is. Ez a burke-i fogalom a romantika korába vezet minket, a szép addig érvényes esztétikai fogalmát váltotta fel. Nem véletlenül, hiszen Kállai Ernő bioromantika elképzelése is ide nyúlik vissza. Ő sem a romantika stílusfogalmát eleveníti fel, hanem alapmagatartásként értelmezi, mely a magyar művészet vissza-visszatérő karakterét is jelenti. A Tamás Galériában 1944-ben Újromantika címmel rendezett kiállításon szereplő harminc művész közül három volt festőnő: Anna Margit, Szántó Piroska és Vaszkó Erzsébet. A stílusban hozzájuk közel álló Vajda Júlia ekkor még nemigen állított ki.

Ezekkel a műveikkel a festőnők egyértelműen integrálódtak a férfi kánonba. Ám ameLlett, hogy mindenki egyéni hangját kereste, általában az egyéniség, így a nemek is indifferenssé váltak. Egységesen valamiféle emberfeletti, kozmikus kifejezésére törekedetek. A festő személye eltűnik a vászonról, félelmeit, vízióit a konstruktívan szemlélt táj ábrázolásában jeleníti meg, többségében a természethez közel álló színskála (földszínek) ábrázolásával. Az originalitás ebből a szempontból nem volt releváns, a romantika zsenikultusza inkább a nagy elődök felmutatásában mutatkozott meg.

Nagyon tanulságos Vaszkó Erzsébet vallomása egy vele készített interjúban:„Minél monumentálisabb volt,minél hatalmasabb volt egy hegyvonulat, annál inkább otthon éreztem magamat.”31 A látványelvűség ugyan megmarad, de bármikor átfordulhat az absztrakcióba, ahogyan ezt az Európai Iskola történetéből jól ismerhetjük. Vaszkó számára is Paul KLee az egyik legfontosabb példakép, akinek konkrét hatását ugyan csak az újrakezdést követően, a hatvanas évektől mutathatjuk ki műveiben, de biztosan ismerte már korábban, Kállai Ernő révén, aki Vaszkó jó barátja volt.

Vaszkó Erzsébet mókussal 1940 k.

31 Interjú Vaszkó Erzsébettel. 1986. Gépirat. Magántulajdon

Öt szentendrei nőművész 19