K. Peak Ildikó et al.: Salgótarjánról diákoknak (Salgótarján, 2014)
A modernizálódó Salgótarján
szabályozták a megyehatárokat, és többek között kimondták, hogy Salgótarján Nógrád megye székhelye. Megfelelő középületek hiányában a központ 1951-ig Balassagyarmaton maradt. A közigazgatási átszervezésről szóló rendelet hatályba lépte előtt két nappal, 1949. december 30-án a Salgótarján megyei város rendkívüli közgyűlésén a képviselőtestület a Szilárdy-féle birtokból meghatározta a megyei középületek építési helyét. Salgótarján a politikai döntés nyomán megyeszékhely lett, de a szerep betöltésére nem volt felkészülve. A megyeszékhelyi funkciók számára az egykori Szilárdy- féle belsőségi telket sajátították ki. Az ötvenes években három középület létesült itt: a megyei tanács (Németh Pál tervezte), a megyei rendőrkapitányság, valamint a tűzoltóság. 1952 januárjában ülésezett először a megyei tanács épületében a megyei tanács VB. A jogszolgáltatás intézményeinek helyet adó épületek: a megyei bíróság, a megyei ügyészség, valamint a fegyintézet Balassagyarmaton maradtak. Kevésbé köztudott, hogy 1950-1953 közötti években, amikor megkapta a megyeszékhelyi pozíciót, Salgótarján is büntetés alatt állott. Salgótarján - és talán így egész Nógrád megye kegyvesztettsége - részben Rákosi, és az 1949 nyaráig MKP-MDP megyei első titkári pozíciót betöltő Oczel János közti konfliktusnak is köszönhető. [A pártközpontban Oczett „Nógrádi Csák Máténak" is hívták, sokallták helyi befolyását.) A kegyvesztettség az infrastruktúra visszafejlesztésében, valamint az iparfejlesztés visszafejlesztésében nyilvánult meg az ötvenes évek elején. Nem haladt a korábban eltervezett ütemben a lakásépítés. 1950 márciusában a kormány a tervezett évi 140 Salgótarjánban felépítendő lakás keretét - „a közgyűlés előtt ismeretlen okok folytán" - 60-ra csökkentette. A képviselőtestület legalább az eredeti mennyiséget kérve hivatkozott területi rendezés végrehajtási utasítására, mely „éppen a Salgótarjánban mutatkozó nagy lakásínség miatt intézkedik úgy, hogy az alaprendelettől eltérően a megye székhelye ideiglenesen Balassagyarmaton marad." Egy példa az ipari hátrányokból: az acélárugyárban indult volna be egy forrasztó pálca fejlesztés, illetve gyártás, de ezt végül Csepel kapta. 1953-tól erősödött meg újra a Salgótarjánnak szánt támogatás, Rákosi pozícióinak meggyengülésével. Ekkortól indult be igazán a vásártéri lakóházak és a többi előre tervezett középület. Sokáig húzódott például a már 1950-ben tervbe vett állami áruház felépítése. A támogatások ötvenes évekbeli elapadásának egyik oka talán a korszak gigaberuházásokkat járó szocialista ipartelepítésének, a klasszikus értelemben vett „szocialista városok" preferálása. Az újonnan keletkező ipari-urbanisztikai központok Sztálinváros, Kazincbarcika, Sajómente, Várpalota, Komló építése állt a fejlesztési szándék középpontjában. 22 I SALGÓTARJÁNRÓL DIÁKOKNAK
