Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Fodor Miklós Zoltán: A Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya (1923–1944)
ra pedig kihelyezték a „Förster otthon” táblát.123 A Turisták Lapja 1936. decemberi száma írja le a menedékház belső világát. „Az 50 férőhellyel bíró, egyemeletes házban az alagsorban cserkész szoba és villamos síviaszolóval ellátott síkamra van. A földszinten van az ebédlőn, konyhán, fürdőszobán és a kezelő lakásán kívül a Förster-szoba és az ún. „pletykázó”, az ebédlő otthonos, búboskemencés benyílója. A földszinü és emeleti hallt belső lépcső köti össze. Fent két nagyobb és két kisebb hálószoba van. Mindenütt villanyvilágítás, vízvezeték, sok csinos kézimunka, élénk színek, ügyesen elhelyezett sok szép és érdekes kép, kedves, barátságos, otthonias hangulat. Minden zugon, a berendezés minden darabján meglátszik az áldozatkész szeretet és hozzáértés. ”124 A vizet a közeli Bodzfás-forrásból nyerték. A belépésért a turistáktól 20 fillért, MTSZ tagoktól és cserkészektől 10 fillért kértek, másoktól 20-at. A szállásdíj árszabása 1936 végén a következőképp festett: ágyalapítók, cserkészek, diákok számára 60 fillér, MKE tagoknak 1 pengő, MTSZ tagoknak 1.60 pengő, másoknak 2,20 pengő volt a befizetendő összeg. Reggeliért 50 fillért, ebédért 1.60 pengőt, vacsoráért 1.20 pengőt kellett fizetni. A napi panzió ötszöri étkezéssel MKE tagoknak 5.40 pengőbe, másoknak 6.40 pengőbe került. A kiszolgálásért 10%-ot számítottak fel, télen a fűtésért a hálódíjak 20%-kal emelkedtek. A turistaház gondnoki teendőit a kezdeü években Galó László menedékház kezelő látta el.125 Az 1936. március 9-i közgyűlésen ismerték el azok munkáját, akik jelentős szerepet játszottak a menedékház megalkotásában. Förstert a titkár javaslatára az osztály örökös díszelnökévé választották. Tóth Gyula tiszteletbeli tag egy emlékalbumot kapott. Tiszteletbeli taggá választották a két alelnököt, Dornyayt és Rokfalussyt, Ágoston Sándort, Fabini Henrik acélgyári igazgatót, Szente László üveggyári igazgatót, Schreiner Jenőt, Weisz Arnoldot, Obrincsák Ernőt, Farkas Árpádot. (A közgyűlés megemlékezett az előző év tavaszán elhunyt, rendkívül aktív osztály tag, Pántyik Árpád acélgyári főmérnök haláláról)126 A menedékház 1938 májusában kapcsolódott be az országos távbeszélő hálózatba, vagyis telefonon is elérhetővé vált.127 Az épület a salgótarjáni osztály legnagyobb vállalkozása, legköltségesebb beruházása volt. Meglehetősen gyors kivitelezésének záloga volt a városvezetés ügy iránti elkötelezettsége, valamint a talán elvárt, de inkább őszinte adakozó kedv a város minden jelentős gazdasági tényezője irányából. Az MKE több tagjának, így a polgármesternek is volt affinitása a menedékházak iránt, hiszen többen gyakran megfordultak Tátra- és Alpok- beli menedékházakban. Az osztály tagságának egyértelműen szívügye volt a ház, időt, fáradságot nem kímélve dolgoztak a maguk területén a siker érdekében. A létesítmény a korszakban az ország talán legkorszerűbb, emellett legszebb, legotthonosabb menedékházának számított, ahol a közeli sípályának is köszönhetően télen is pezsgő élet folyt. Az MKE helyi osztálya többször tartotta a házban közgyűlését, választmányi gyűlését. A salgótarjáni osztály a menedékház felépülte utáni években fénykorát élte. 123 Uo. 124 Turisták lapja. 1936. december, 450. 125 Uo. 126 A Munka. 1936. március 14. 127 A Munka. 1938. május 28. 147
