Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Fodor Miklós Zoltán: A Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya (1923–1944)
A salgótarjáni osztály működése 1935 után Az 1930-as évek második felének túraprogramjai szerint a hagyományos útvonalak mellett tovább bővült a kirándulási célok listája. 1936-ban kirándulást szerveztek többek közt a Börzsönyben fekvő Kisinóci Menedékházhoz, a Budai hegységbe, a Visegrádihegységben fekvő nagyvillámi menedékházba, valamint négynapos túra keretében ellátogattak Bécsbe és a Semmeringre (utóbbi költsége 36 pengő volt).128 1 93 8 júliusában sor került egy alföldi kirándulásra is, mégpedig Hortobágy-Debrecen-Hajdúszoboszló Fürdőtelep úti céllal. Ugyanezen év augusztusában a Dunántúl volt soron - háromnapos kirándulást vezettek a Balaton-Veszprém-Székesfehérvár-Velencei-tó úücélokhoz.129 Az osztály továbbra is vezetett ún. munkatúrákat, melyeken a környék turistaútvonalainak karbantartását végezték. Ilyenre került sor pl. 1936 májusában a bárnai Nagykő irányába. Két csoport indult, az egyik a Salgó menedékháztól (előtte a csoport ott aludt), az ő útvonaluk Salgóbánya-Rónafalu-Rónabánya volt a Rónai-laposon keresztül. A másik csoport az acélgyári társulati iskolától indult a Vízválasztón keresztül, majd Rónabányán találkoztak. Ezután sor került a Nagykő irányába a piros-sárga-zöld jelzésű útvonalak felújítására. Előzetesen minél nagyobb számú részvételt kért a két túravezető, Dornyay Béla és Kuchinka Béla.130 1936-ban emelte az MKE Salgótarjáni Osztálya a Karancs Védkunyhót, mint turisztikailag jegyzett, az osztály által létrehozott és fenntartott létesítményt. Az 1936 őszén átadott létesítményről meglepő módon nem adott hírt a korabeli városi sajtó. A Karancs- hegység Kápolna hegyén, a középkori eredetű Karancs Kápolna tőszomszédságában, a sziklás hegyoldalba ágyazva, vasbetonnal fedett kőkunyhó a visszaemlékezés szerint két helyiségből állt. Az egyik kamraként-raktár- ként szolgált, ahol többek közt a tüzelőt tárolták. A másik helyiségben lehetett aludni, ott hat vaságyat helyeztek el A fűtést és a főzési lehetőséget egy takaréktűzhely biztosította.131 Vizét ciszternából nyerte. A kunyhó egyben a kápolnaőr lakásaként is szolgált. A kunyhó megalkotásának fő kezdeményezője a jelek szerint Dornyay Béla volt, akit a szomszédos Karancshegyi Templomépítő bizottság díszelnökének is megválasztottak 1928 során, így erős lelki és kutatói kötelék fűzte őt a búcsújáró helyhez. Dornyayt mások mellett Kuchinka Gyula, Szente László segítette a kivitelezésben, valamint az MKE fővárosi központja is nyújtott támogatást.132 Kirándulók a Karancs-védkunyhónál (ül Dornyay Béla), 1936-1940 között (DBM fénykép gyűjteménye) 128 A Munka 1936-os számaiban a MKE Salgótarjáni Osztályának túraprogramjai 129 A Munka 1938-as számaiban a MKE Salgótarjáni Osztályának túraprogramjai 130 A Munka. 1936. 131 DBM Dokumentumtára, Dornyay hagyaték. 511/66, valamint Dr. Fancsik János személyes közlése 132 DBM Adattára. 4551-98. DORNYAY Béla: Pótlás Dr. Dornyay Béla Salgótarján és a Karancs-Medves vidék 1929-ben megjelent részletes kalauzához. Salgótarján, 1941. Kézirat 148
