Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Szepessy Gábor: Keskeny nyomtávú vasutak és környezetalakító hatásuk a Karancs-Medves vidékén
A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA XXXVIII. KÖTET (2014-2015) KESKENY NYOMTÁVÚ VASUTAK ÉS KÖRNYEZETALAKÍTÓ HATÁSUK A KARANCS-MEDVES VIDÉKÉN SZEPESSY GÁBOR Magyar Bányászati és Földtani Hivatal, Budapest Bevezetés Miután 1867-ben átadták a forgalomnak a Budapest és Salgótarján között húzódó vasútvonalat, s a szénbányászat elkezdett ipari méreteket ölteni, megindult a bányászathoz kapcsolódó infrastruktúra kialakítása is. Lefektetésre kerültek az első normál nyomtávú iparvágányok, megjelentek az első rakodók, a rakodók és a bányák között pedig létrejöttek az első keskeny nyomtávú vasutak. A nógrádi megyeszékhely környékét az 1870-es évektől egészen az 1970-es évek elejéig - mintegy száz éven keresztül - keskeny nyomtávú iparvasutak hálózták be. Az ásványi nyersanyagok, valamint a termeléshez szükséges eszközök szállítása mellett ezen a hálózaton bonyolították le a települések élelmiszer-ellátását, továbbá a munkás- és a polgári személyszállítást is. Ez az iparvasút-hálózat kötötte össze a környező bányásztelepüléseket egymással, illetve Salgótarjánnal. A kisvasúti vontatás módja ezalatt az egy évszázad alatt látványos fejlődésen ment keresztül. A bányáktól való távolságnak, a domborzati viszonyoknak és a kor technikai fejlettségének megfelelően emberi erővel, lóerővel, gőz- vagy villanymozdonnyal, illetve egyéb motorral (villany-benzin-dízel, sűrített levegő) is szállítottak a szénmedencében. A különböző helyeken felépített villamos erőtelepek és az 1912- ben létesített vízválasztói erőmű tették lehetővé a villamos vontatás gyors elterjedését.1 A keskeny nyomtávú iparvasút-hálózat összesen körülbelül kétszáz kilométer hosszúságú volt. E nagyméretű hálózat kialakulása egyrészt a vidék domborzati tagoltságának köszönhető, másrészt pedig annak, hogy a bányászatban több társaság is érdekelt volt, s így olykor párhuzamos vonalvezetések jöttek létre. A vasúti pályák létesítése - a már említett domborzati tagoltság miatt - műtárgyak (alagutak, hidak), töltések, bevágások létrehozását, továbbá nagyszámú talpfa előállítását is megkövetelte. A kisvasúti vonalak életre hívása tehát környezetalakítással is járt. 1 1 GAJZÁGÓ Aladár: A salgótarjáni iparvidék. Salgótarján, 1962. Nógrád Megyei Munkásmozgalmi Múzeum. 69. p. (továbbiakban GAJZÁGÓ 1962.) 101
