Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉIaJLJl JMÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. lakosok közül toborozták. A fél évezredes hódoltság Bulgáriában kertész központokat alakított ki. A török hatás bizonyítéka számos bolgárkertész szakszó O'asztok-melegágy, motika-íélköríves, nagyméretű kapa, sadiló-ültetőfa, kaval- öntözőbarázda, stb). A legnevesebb kertész centrum a Balkán hegységtől északra elterülő Tarnovo (ma: Velika Tarnovo), a középkori Bolgár Cárság központjának környékén alakult ki. A kertészkedés bulgárok közti széles körű elterjedését a földbirtokviszonyok is elősegítették. Szinte teljesen hiányzott a nagybirtok. (Jellemző, hogy a földterületet nem hektárban vagy holdban, hanem a hektár tizedrészében, dekárban (1 dekár: 0,18 kát. hold) mérték.) A 19. század végére nem alakultak ki nagy kertésztelepek. Munkaerő felesleg alakult ki, amelyet az alig létező ipar nem tudott felszívni. A bulgáriai ipar fejletlensége, az urbanizáció alacsony foka a helyi mező- gazdasági termékek belső piaci értékesítését sem segítette elő. Nagyobb városok hiányában nem volt a zöldségféléknek megfelelő felvevő piaca.2 A Bulgáriából kiáramló, kertészettel foglalkozó vendégmunkások zömmel olyan külországokba távoztak, ahol a városok fejlődését nem követte az azokat ellátó kertészeti ipar. Ilyen adottságokkal, illetve a bolgárok számára lehetőségekkel rendelkezett a korabeli Magyarország is. A megérkező bolgárok három szempont alapján telepedtek le és kezdtek kertművelést: legyen sík terület, legyen öntözéshez való víz, valamint lássanak gyárkéményt. A gyárakban sokan dolgoznak, tehát van felvevő piac. Az öntözővíz és a sík terület pedig a bolgár öntözéses kertművelési módszerhez nélkülözhetetlen. A 20. század elejére jelentős bolgárkertész kolóniák létesültek a főváros környékén (a Csepel- szigeten Halásztelek), valamint a Dél-Alföldön (Szegvár, Szentes, Hódmezővásárhely, Orosháza). A századfordulóig szinte minden tájegységre eljutottak, így Salgótarjánba és környékére is. BULGÁROK ZAGYVAPÁLFALVÁN Az 1911-ben megjelent Borovszky féle Nógrád vármegye monográfiában említést tesznek egy Salgótarjánban jelenlévő, mintaszerűen művelt bolgár kertész telepről.3 Hogy ez a telep azonos-e a talán már ekkoriban is Salgótarján közigazgatási határán átnyúló Nagymezői réten megtelepülő bolgárokkal, nem tisztázott. Valószínűbb, hogy a Luby-telepen a második világháborúig termelő bolgárkertészetről van szó. (Az ott dolgozó bolgárok a front közeledtével eltávoztak, és nem is tértek vissza.) 2 Boross, 1973. 31. A bulgár kertészek korai életmódjáról, munkaszervezetükről, kertművelési technikáikról bővebben ld. Czibulya, 1987., valamint Boross Marietta fent hivatkozott írását. 3 Dr. Borovszky, 1911, 180. 200
