Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA. J JL ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. Somoskőújfalun is működött egy kertészet a második világháború előtt. A gazda itt Ruszanov György volt. (A Bulgárföld egyik legjelentősebb későbbi gazdája, Sztefan Dimiter Hriszto-Kocsev („Bulgár Pisti bácsi”) is Ruszanovnál kezdte a kertészkedést 1927 körül, 14 évesen érkezve hazájából.) A gazdálkodás végét Somoskőújfalun a vízhiány okozta. A Salgótarján és Zagyvapálfalva közötti Nagyrét, valamint Kiskúti rét optimális volt a kertészkedés megkezdésére, hiszen a sík területet keresztülvágta északdéli irányban a Tarján-patak.4 A Salgótarján felől folyó patakba ömlött nyugatról a pálfalvai bányatelep irányából érkező, kis vízhozamú Szánas-, más néven Karancs-patak (helybeliek hívták „Kispataknak” is). A hasznosítható öntözővíz kínálta lehetőség még a termőföld gyenge mivoltát is ellensúlyozta. Cseh József leírása szerint a községben, illetve annak határában „a termőtalaj általában gyenge, szomjas a túlnyomórészt szürkés, palás agyag”.5 A hagyományos módon gazdálkodók helyzetét nehezítette, hogy gyakoriak voltak a száraz nyarak, egyenlőtlen a csapadékeloszlás.6 A patakvizet árasztásos öntözésre igába fogó, kis területen intenzív gazdálkodást folytató bolgárok azonban előnyükre fordították még az egyébként hátrányos adottságokat is. Amennyiben egy működő bolgárkertészetnek esetleg zöldségtermesztésben riválisa is akadt a környéken (a pálfalvai bolgároknak évtizedekig nem nagyon akadt), művelési módszerük miatt sokáig nem versenyezhettek velük. Számukra az aszályos nyár például kifejezetten versenyelőnyt biztosított a kútvizet alkalmazó, szórásos öntözéssel művelő kertészekkel szemben. (Főleg a megtelepedésüket követő időszakban a hazai zöldségtermesztő konkurencia sokszor nem látta őket szívesen, hiszen nagyon lenyomták az árakat.) A kertészkedés megkezdésére a helyi gazdasági-társadalmi környezet is ideális volt. Zagyvapálfalva az 1910-es évek kezdetén sem volt már egy jellegzetes mezőgazdasági vidék - a bányatársulat, a táblaüveggyár, a vasút, valamint a határos Salgótarján számos üzeme foglalkoztatta a község lakosainak mintegy 95%-át. A korszakban a Zagyvapálfalván kizárólag mezőgazdasági termelésből élők aránya a kisiparosokkal és kiskereskedőkkel együtt is csak 4—5%-ot tett ki.7 Kertészeti primőr áruk termelésére és helyben történő értékesítésére tehát optimális volt ez a terület a két település határán. Bőven volt tehát „látható gyárkémény” a környé4 A terület egyébként évezredek óta lakott. Régészetileg többször feltárt terület - legkorábban 1926—1927-ben Hillebrand Jenő, a Nemzeti Múzeum régésze vezetett ott ásatásokat. A legkorábban a Bulgárföldön talált lelet késő bronzkori, 1400—1500 éves. A földet mozgató kertészek sokszor spontán találtak munkájuk során régészeti leleteket. 5 Cseh, 1935. 4. 6 Cseh, 1935. 6. 7 Cseh, 1935. 21. 201
