Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Kapros Márta: Főkötők és fökőtőhasználat a Karancs vidékén

XXIX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2005 FOKOTOK ÉS FŐKÖTŐHASZNÁLAT A KARANCS VIDÉKÉN KAPROS MÁRTA A szakirodalomban általánosságban a Karancs vidékéhez kapcsolt viseletcsoport

1 több is, kevesebb is, mint amit a megnevezés földrajzi értelemben fed. Bizonyítottan beletartoznak Szécsény fölött egy darabon Ipoly menti települések is. A Zagyva völgye és a Cserhát falvainak viseletétől jól elkülönült, északi, északkeleti irányban azonban bizonytalanabb az elhatárolás. Az utóbbiba belejátszik az alapkutatások egyenetlensége, amit természetesen motiváltak az országhatár-változások. A vidék viselete a gyorsan fejlődő Losonc kisugárzása, a Salgótarjáni medence bányászatának fellendülése, iparának kibontakozása függvényében korán, a 19. század végére mind jobban közelített a városias öltözködéshez. Immár a női viseletre szűkítve a kérdést: a kivetkőzés folyamata az első világháborút követően megkezdődött, s bizonyos fáziseltolódásokkal, néhol hoszszabbra nyúlt bomlási szakaszt követően, legkésőbb az 1960-as évek elejére mindenütt lezárult. Flórián Máriának, amikor komplex, átfogó kutatásai eredményeként rekonstruálta a nógrádi viseletcsoportok határait, a szóban forgó területen belül még sikerült további kistáji tagolódást regisztrálnia - azzal a megszorítással, hogy a különbségek kevésbé élesek, sok a hasonlóság. A Karancs vidéki viseletként emlegetett csoporton belül tehát az alábbi kisebb falucsoportok körvonalai rajzolódtak ki, a 20. század elejére vonatkozólag: I. Nógrádszakái, Ludányhalászi, Szécsény felfalu, Endrefalva, Piliny, Szalmatercs, Karancsság II. Nógrádmegyer, Magyargéc III. Ságújfalu, Etes, Kishartyán, Sóshartyán IV. Karancsalja, Karancslapujtő, Karancsberény, Karancskeszi, Egyházasgerge, Mihálygerge, Litke, Ipolytamóc.

2 Amit e táj viseletéből szinte minden rá kitérő munka kiemel, az asszonyok fejviselete, azon belül is leggyakrabban a hímzett fehér gyolcsfőkötő kapott említést. Az érdeklődő nagyközönség számára sem volt ez ismeretlen. Elsőnek nem kisebb személyiség hívta fel rá a figyelmet, mint Petőfi Sándor: „Útba esett Ludány helység, hol a legszebb parasztfejkötőket láttam életemben. Ha megházasodom, onnan hozatok fejkötőket feleségem számára"- olvashatjuk Úti jegyzeteiben. S a későbbi, szélesebb olvasóközönségre számító néprajzi írások, kiadványok szerzői szívesen hivatkoztak a költő fenti soraira.

3 Hozzájárult immár konkrétan a hímzett főkötő népszerűsítéséhez utóbb a Gyöngyösbokréta mozgalom is: a bocsárlapujtői (ma Karancslapujtő része) csoport ilyet 1 Magyar Néprajzi Lexikon III. 1980: 70. 2 FLÓRIÁN 1997: 743, 2000: 171-172. 3 FARKAS 1911: 146; MALONYAY 1922: 146; FÉL 1962: 31; MANGA 1979: 115; FLÓRIÁN URAI 1980: 56; VARGA 1989: 508. 11